Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 43. szám

43. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 431 A használat mértéke szempontjából tehát nem a lakószobák alapterületét, hanem a szobák számát kell alapul venni. Ha a szobák számának felénél többet állami szerv használ, akkor a mentesítés nem kötelező. Ez «alól kivételt képeznek a gyógyszertári helyiségek. A gyógyszertár céljára használt helyiségeket ugyanis a 17/1957. (IV. 21.) P. M. számú rendelet 2. § (4) bek. értelmében összesen legfeljebb két, állami használatban lévő helyiségnek kell számítani. Hangsúlyozni kell továbbá azt is, hogy állami stb. használatban állának csak azokat a helyiségeket lehet tekinteni, amelyeket a szerv a saját működésével kapcsolatban, hivatali, gazdasági, vagy más hasonló célra használ, de nem azokat a helyiségeket, melyeket pl. szolgálati lakásként használ. Az állami stb. használat csak akkor zárja ki a mentesítést; ha az az 1957. évi 28. tvr. hatálybalépése napján (1957. április 21.) már fennállott. Ha az állami stb. használat ezt követően, de augusztus 31. előtt szűnt meg, vagy csökkent 50 százalék alá, mentesítésnek van helye. Megjegyzem, hogy a 17/1957. (IV. 21.) P. M. számú rendelet 4. §-a a szövetkezeti szerveket nem sorolja fel külön, ezek azonban az 1957. évi 23. számú tvr. 3. § (2) bek. a) pontjában foglalt felsorolás következtében ide is értendők. Az 1957. évi 28. számú tvr. 3. § (2) bek. a) és b) pontjával kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy milyen álláspontra helyezkedjenek az ügyészségek olyan esetben, amikor a házingatlan államosítása törvénysértő volt ugyan, az említett kizáró okokra való tekintettel azonban mentesítésre nem kerülhet sor. Ilyen esetekben ügyészi intézkedésnek általában nincs helye. A tvr. ugyanis nagyszámú házingatlan mentesítését teszi lehetővé. E házingatlanok egy részét törvénysértéssel államosították, ezek a törvénysértések tehát orvoslást nyernek. Másrészt azonban a tvr. bevezetéséből kitűnően a tvr. egyik célja az, hogy az államosításokkal kapcsolatos kérdéseket véglegesen rendezze, ezért arra az álláspontra kell helyezkedni, hogy amely ház a tvr. értelmében nem mentesíthető, annak mentesítése érdekében ügyészi óvás benyújtására sem kerülhet sor. Legfeljebb arról lehet szó — kivételes esetekben — hogy amennyiben méltánylást érdemlő, indokolt esetekről van szó, az ügyészség az államosítás törvénysértő voltára tekintettel javaslatot nyújtson be az illetékes megyei (fővárosi) tanácshoz a házingatlannak a tvr. 11. §-a alapján történő mentesítése érdekében. Ilyen javaslatra sem kerülhet azonban sor, ha a kérdéses ház már nincs állami tulajdonban (eladták, csereingatlanként juttatták, lebontották), tehát nem mentesíthető. » d) A mentesíthető házingatlanok száma. Az 1957. évi 28. számú tvr. 4. §-a értelmében a tvr. álapján ugyanazon személy részére összesen legfeljebb két, egyenként legfeljebb hat lakószobás házingatlan mentesíthető. Ezek szerint a lakószobák számát nem lehet összeadni, hanem házingatlanonként (tulajdoni hányadonként) külön-külön kell számításba venni. Ha pl. valakinek egy hétszobás házát államosították, az nem mentesíthető, viszont akinek két hatszobás házát, annok javára mindkét házat mentesíteni kell. A mentesítés szempontjából minden személyt önállóan kell tekintetbe venni, függetlenül attól, hegy kiskorú, vagy nagykorú, továbbá, hogy családtagjainak van-e házingatlana, vagy nincsen. Egy családi'ignak tehát több tagja is visszakaphat külön-külön legfeljebb két házingatlant. Egy-egy személy legfeljebb két házingatlant aböan az esetten is visszakaphat, ha eddig fa rendelkezett egy vagy több házingatlannal, vagyis a már meglevő házingatlanok nem számíthatók be a tvr. alapján mentési' :endő házakba. e) A mentesítés kérelmezésének határideje. A mentesítést az érdekelteknek 1957. augusztus hó 31. napjáig kell az illetékes járási (városi), kerületi tanács végrehajtó bizottságától kérniök. (7. §.) Eddig w időpontig az ügyészségek se foglalkozzanak érdemben olyan házállamosítási panaszokkal, melyeket a tvr. alapján tanácsi szinten jogerősen el nem bíráltak. Amennyiben a kérelmet a tanácsi szervek már elbírálták, az érdekeltek az ügyészséghez augusztus 31. napja után is terjeszthetnek elő panaszt. Ez természetes, hiszen a kérelmek jogerős elbírálása előreláthatólag e ba'í -idő után fog megtörténni. Ha azonban az érdekelt augusztus 31. napjáig a tanácsi szervekhez nem adta be a kérelmét, akkor az ügyészség ez időpont után a hozzá beadott panasszal sem foglalkozhat, hanem azt elkésettség okából el kell utasítania. f) A házingatlanon végzett beruházási síb. munkálatait értékének megtérítése. A tvr. 8. §-a értelmében mentesítés esetén a 50óü F'i-ot meg nem haladó értékű munkálatokat az érdekelt nem tartozik megtéríteni. Az 5000 Ft-on aluli összeg megfizetésére tehát a tulajdonost a mentesítő határozatban kötelezni nem lehet, akár az 1952. évi 4. számú, akár az 1950. évi 25. számú tvr. alapján történt az államosítás. Az ezt meghaladó összeg megfizetésére azonban kötelezni kell az érdekelteket. Az értékhatár számításánál a házingatlanon elvégzett összes munkálatok értékét összegezve kell figyelembe venni, nem pedig külön-külön az egyes tételeket. A mentesítésre irányuló kérelmet csak akkor lehet elutasítani, ha a tulajdonos nem vállal kötelezettséget a munkálatok ellen ért ékének megfizetésére. Ha az érdekelt a költségek megfizetését vállalja, azonban az össze - szerűséget vitatja, akker a mentesítő határozatot meg kell hozni, az összegszerűség tekintetében az érdekeltnek a bírósághoz kéül fordulnia [8. § (2) bek.]. Az összegszerűséggel kapcsolatos esetleges panaszokkal tehát az ügyészségek nem foglalkozhatnak, hanem az érdekeltet a bírósághoz kell ulasítaniok. Amennyiben az érdekelt az általa vállalt, vagy a birói ítéletben megállapított ellenértéket nem fizeti meg, akkor nem a mentesítő határozat hatálytalanításénak, hanem a követelés végrehajtás útján történő behajtásának van helye. g) A mentesítés esetén keletkező bérleti jogviszony. A mentesített házingatlan tulajdonosa és az ingatlant használó személy vagy szerv között határozatlan időre szóló bérleti jogviszony keletkezik. A mentesítés eredményeképpen lakásügyi szempontból személyi tulajdonban levő tanácsi, illetve szabadrendelkezésű lakások jönnek létre. E bérleti jogviszonyra az 1957. évi 28. számú tvr. 9. § (2) bekezdése értelmében — az ugyanott említett kivételtől eltekintve — a lakásbérletre vonatkozó jogszabályok rendelkezései az irányadók. A lakbér szempontjából a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakásokra a 8000/1946. M. E; számú rendelet rendelkezései az irányadók. A személyi tulajdonban levő szabadrendelkezésű lakások bérében a felek a 15/1957. (III. 7.) Korm. számú rendelt* 140. S-a értelmében szab?.don megállapodhatnak. h) Kártérítési igények. A tvr. 10. §-ának a rendelkezése lényegében azt jelenti, hegy a tvr. alapján történő mentesítés hatálya a mentesítő határozat jogerőre emelkedésének napjával kezdődik. Ebből következik, hogy az ezt megelőző időkből származó semmilyen ok alapján nem lehet az áUernmal szemben kártérítési igénnyel fellépni (pl. likbér• A rendeletet a Tanácsok Közlönye ezévl 15. szama közli.