Tanácsok közlönye, 1957 (5. évfolyam, 1-89. szám)

1957 / 37. szám

37. szám TANÁCSOK KÖZLÖNYE 355 niszteri együttes utasítás (3) bekezdése, az 5.(?60— 20/1951. (X. 26.) B. M. számú rendelet 7. §-ának (7) és (8) bekezdése, valamint a 89/1954. (Mg. Ért. 18.) földművelésügyi miniszteri utasítás IV. részének 1. oj—b), 6. és 8. pontja hatályát veszti. Anios István s. k., pénzügyminiszter. Vegyes rendelkezések A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG ELVI ÁLLÁSFOGLALÁSAI. Felmondás a rehabilitált dolgozóval szemben. A rehabilitált dolgozó nem köteles bíróság vagy más hatóság előtt számot adni olyan elítéltetéséről, illetőleg olyan büntetésének kiállásáról, amelyre nézve rehabilitáció folytán mentesítésben részesült. A törvény céljából és rendelkezéseiből következik, hogy az a jogerősen elítélt, vagy utóbb rehabilitált dolgozó, aki a munkáltatót munkába lépése előtt nem tájékoztatta arról, hogy büntetve volt, nem követ el fegyelmi vétséget. Éppen ezért, ha a munkáilatónak a dolgozó iránti bizalma annak folytán, hogy a dolgozó büntetve volt, megrendült is. a munkaviszonyt csak akkor mondhatja fel, ha erre törvényes felmondási oka van. A munkaviszony megszüntetése közbiztonsági őrizetbehelyezés miatt. A munkáltató megítélésére tartozik, hogy az 1956. évi 31. sz. tvr. alapján közbiztonsági őrizetbe helyezett dolgozó munkaviszonyát megszünteti-e. A közbiztonsági őrizetbevétel ugyanis önmagában a dolgozó munkaviszonyát nem szünteti meg. ehhez a munkáltatónak ezen alapuló további ténye szükséges. A legfőbb ügyész által felülvizsgált határozattal elrendelt közbiztonsági őrizetbevétel alapul szolgálhat arra, hogy a munkáltató, a közbiztonsági őrizetbe helyezett dolgozó munkaviszonyát az Mt. 29. § (1) bekezdés c) pontja alapján felmondással megszüntesse, de alap lehet arra is, hogy a munkáltató a dolgozó ellen az Mt. 112. § alapján fegyelmi eljárást indítson. A fegyelmi vétséget az a tevékenység, illetőleg magatartás valósítja meg, amely miatt a legfőbb ügyész által felülvizsgált határozat a közbiztonsági őrizetbevételt elrendelte. A megállapított tényállást, valamint a közbiztonsági őrizetbevétel elrendelésének indokoltságát a fegyelmi hatóság és a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezése iránt indított perben eljáró bíróság [Mt. 118. § (3) bek.] nem vizsgálhatja; az viszont mérlegelhető, hogy a legfőbb ügyész által felülvizsgált határozatban megállapított tényállásból kitűnő magatartással milyen fegyelmi büntetés áll arányban, illetőleg, hogy a fegyelmi hatóság által kiszabott fegyelmi büntetés a szóbanforgó magatartáshoz képest nem túl súlyos-e. A közbiztonsági őrizetbe helyezett dolgozó részére munkabér akkor sem jár, ha a közbiztonsági őrizet ideje alatt ellene fegyelmi eljárás folyik. Legfőbb Ügyészség állásfoglalása. Lakásügyi kérdések. a) A cím szerint megjelölt lakás kiutalása iránt benyújtott igénylés elintézése. A 15/1956 (IX. 30.) MT. sz. rendelet (R.) és a 15/1957. (III. 7.) Korm. sz. rendelet (Vhr.) megváltoztatta az eddig érvényben volt lakásigénylési rendszert. A 2252/1953. (H. T. K. 1.) Kip. M sz. utasítás 21. pontja értelmében ugyanis eddig valamely lakás csak olyan igénylő részére volt kiutalható, aki kérelmét az első igénylés beérkezése napjától számított öt munkanapon belül benyújtotta. A R. 77. §-a értelmében a lakásigénylést annál az elsőfokú lakásügyi hatóságnál kell benyújtani, amelynek te-i rületén az igénylő lakás kiutalását kéri. A Vhr. 145. §-a értelmében az igénylésen a kiutalható lakás címét nem kell megjelölni. A cím megjelölésére azért nincsen szükség, mert a lakásügyi hatóság a Vhr. 147. § (1) bekezdése értelmében az igényléseket a rászorultság mértéke szerint köteles csoportosítani és a kiutalható lakásokat a 147. §^ (2)—(4) bekezdésében közölt szempontok figyelembevételével köteles az arra rászoruló igénylők között elosztani. függet-< lenül attól, hogy ezeket a lakásokat valaki cím megjelölésével igényelte-e, vagy sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kérelmező igényié-* sében cím szerint meghatározott lakást nem jelölhet meg, sem pedig azt, hogy megfelelő rászorultság esetén a kérelmező a cím szerint igényelt lakást nem kaphatja meg. A cím nélküli lakásigénylés rendszeréből csupán az következik, hogy a lakásügyi hatóság — akár cím megjelölésével, akár e nélkül nyújtják be az igénylést — a Vhr. 146. §-a értelmében az igényléseket iktatja és a beérkezést követő nyolc napon belül értesíti a kérelmezőt, hogy igénylését nyilvántartásba vette. Ebből következik hogy amennyiben a lakásügyi hatóság a cím szerint igényeit lakást nem az igénylőnek, hanem másnak utalja ki, akkor az igénylő kérelmét külön határozatban nem kell elutasítani. Az ilyen igénylő kérelmét ugvanis a lakásügyi hatóság továbbra is nyilvántartja és adott esetben más lakás kiutalásával teljesíti. Ha az igénylő rászorultságának mértéke indokoit'á teszi, nincs törvényes akadálya annak, hogy a cím szerint igényelt lakást ő kaphassa meg. A cím nélküli igénylés rendszere lehetővé teszi, hogy a lakásügyi hatóság a rászorultság mértéke szerint. n"m pedig a szemfülesség sorrendjében elégítse ki az igényléseket. Ehhez azonban az szükséges, hogy a lakásügyi hatóság valóban a Vhr. 147. § (2)—(4) bekezdésében foglaltakat tartsa szem előtt a lakások kiutalása alkalmával. b) Kivándorló személyek lakásának a kivándorlás előtt a „megüresedéstől függő hatállyal" kiutalása. Az illetékes szervek a lakásüg.vi hatóságok tudomására hozzák azoknak a névsorát, akik kivándorló útlevelet kapnak. Amennyiben a lakásban lakó személyek kivándorlása következtében a tanácsi rendelkezés alatt álló lakás megüresedik, annak bérlőjét — a lakásrendelet egyéb rendelkezéseit is figyelembevéve — a lakásügyi hatóság jogosult kijelölni. Az ilyen lakásoknak a kivándorlás folytán történő megüresedésével alaposan lehet számolni, nincs tehát törvényes akadálya annak, hogy a lakásügyi hatóság a lakást a Vhr. 151. §-a alapján ideiglenesen igénybevegye. vagy annak bérlőjét a ..megüresedéstől függő hatállyal" már a kivándorlást megelőzően kijelölje Ez az intézkedés nem jár jogsérelemmel a kivándorló személyekre nézve, mert amennyiben mégsem vándorolnak ki, az előzetes igénybevételt a lakásügyi hatóság megszünteti, illetve a kiutaló határozat hatályát veszti. Ezzel szemben a lakásügyi hatóság előbb kerül abba a helyzetbe, hogy egyes dolgozók igénylését kielégítse. c) A bérlőnek a bérleti jogviszonyról való lemondása a vele együtt nem lakó házastárs, egyeneságbeli rokont örökbefogadott, nevelt vagy mostoha gyermek javára. A 35/1956. (IX. 30.) M. T. sz. rendelet 32. § (1) bekez-» dése a bérleti jogviszonyról való lemondását az élettárs és a testvér javára arra az esetre korlátozza, amikor az említett hozzátartozók a bérlővel legalább hat hónap óta együtt laktak. Ebből következik, hogy az (1) bekezdés első mondatában felsorolt többi hozzátartozó javára a bérleti jogviszonyról minden korlátozás nélkül, tehát akkor is le lehet mondani, ha azok a bérlővel nem laktak együtt, sőt akkor is, ha saját lakással rendelkeztek.