Tanácsok közlönye, 1956 (4. évfolyam, 1-60. szám)

1956 / 45. szám

45. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 595 sorába olyan személyeket is beválasszanak, akik népi ülnökokként működtek, és ezen kérésziül bizonyos gyakorlatot szerezlek az ígazságs-o. galíatás terén Az a körüiir-.n.y, hogy a szabálysértési bizottságok tanácstagokból és más megbecsült, é.cnjáró dolgozókból állnak, ÜLÍ a célt kívánja biztosítani, hogy a szabálysértési ügyeket a dolgozókkal szoros kapcsolatban álló, a dolgozók problémáit ismerd, köztiszteletnek örvendő dolgozók intézzék. A szabálysértési bizottságnak a végrehajtó bizottsággal való szervezeti kapcsolatát pedig biztosítja, hogy a szabálysértési bizottság elnöke végrehajtó bizoítsági tag. Ez — amint ez a 4. § (1) bekezdéséből kitűnik — nem jelenti azt, hegy az egyes szabálysértések ügyében eljáró bizottság vagy bizottságok üléseit személyesen kell vezetnie; cz túlságos megterhelést jelentene számára. Feladata a szabálysértési bizottság munkájának megszervezése, irány ítáca, összehangolása, ellenőrzése és ezúton a szabálysértési ügyek törvényes, nevelő hatású intézésének biztosítása. A szabálysértési ügyeknek az említett összetételű bizottságokban való intézése azt jelenti, hogy az ilyen ügyekben nem hivatali apparátus jár el, hanem az ezzel kapcsolatos feladatokat társadalmi tevékenység keretében látják el. Miután azonban — különösen a városokban, a kerületekben és a járásoknál — előfordulhat, hogy a szabálysértési bizottságok tagjait fokozott mértékben kell igénybe venni, méltányos, hogy a törvény lehetőséget nyújtson ezek díjazására. A díjazásra vonatkozó rendelkezéseket a törvény végrehajtásáról rendelkező jogszabályoknak kell megállapítaniok. A 3. §-hoz. A javaslat kimondja, hogy a szabálysértési bizottság elnökének, elnökhelyetteseinek és tagjainak megbízatása két évre .szól. Az a körülmény, hogy a javaslat értelmében a megbízás időtartama nem esik egybe a tanácstagok megbízatásának idejével, arra a törekvésre vezethető viszeza, Srogy az ezeknek az ügyeknek intézésével járó munkatöbblet jobban elosztható legyen, és minél több személyt lehessen a szabálysértési ügyek intézésébe bevonni. A két évi időtartam azonban szükségesnek mutatkozik azért, rnert ennél rövidebb idő megállapítása esetén a szabáiyBzértési ügyek intézéséhez szükséges gyakorlatot megszerezni aligha lehet. A javaslat gondoskodik arról, hogy ha le is járt a tanács vagy a szabálysértési bizottság megbízatásának ideje, a szabálysértési bizottság az új bizottság megválasztásáig tovább működhessen. A megbízatás megszüntetésére vonatkozóan lényegében ugyanazok a szabályok irányadók, mint a tanácsokról szóló 1954. évi X. törvény 30. §-a értelmében a tanácstagok megbízatásának megszűnésére. Az erre vonatkozó részletes szabályokat a törvény végre* hajtásáról rendelkező jogszabály fogja megállapítani A 4. §-hoz. A szabálysértési ügyekben háromtagú bizottság Jár el. A 2, § (2) bekezdésének az a rendelkezése, hogy a szabálysértési bizottságnak 5—15 tagja van, azt jelenti tehát, hogy e tagok nem működnek megbízatásuk egész ideje alatt, hanem igénybevételükre felváltva kerül sor. és mód van arra is, hogy egyikük-másikuk akadályoztatása esetén a helyettesítést megoldják. Ezen kívül lehetőség nyílik arra is, hogy olt, ahol a szabálysértési ügyek száma nagy, párhuzamosan több bizottság létesítésére kerüljön sor. Minthogy a szabálysértési bizottság elnöke egyben a végrehajtó bizottságnak is tagja, tehermentesítése érdekében, a javaslat kimondja, hogy az egyes bizottságok munkájában nem kell résztvennie, hanem az ülések vezetésével a szabálysértési bizottság más tagját — elsősorban elnökhelyet* tesét — is megbízhatja. A javaslat figyelembe veszi azt a körülményt, hogy vannak olyan szabálysértések, amelyek elbírálása egyszerű és viszonylag enyhe megítélés alá esnek, amelyek bizottsági intézésétől nevelő hatást várni nem léhet, és amelyek nagy számban fordulnak elő (pi. oltási kötelezettség elmulasztása). Az ilyen ügyekben a bizottsági tárgyalás feleslegesen venné igényoe mind a szabálysértést elkövető személyek, mind a bizottsági tagok idejét. Ezért célszerű lehetővé tenni azt, hogy a szabálysértésekre vonatkozó rendelkezésekben megállapítandó esetekben a bizottság elnöke, vagy helyettese a szükséges intézkedést a tagok bevonása nélkül is megtehesse. Ennek az eljárásnak a biztosítékát megteremti az, hogyha az érdekeltek az így hozott határozatot sérelmesnek tartják, felszólamlásukra az ügyet a bizottság eié kell terjeszteni. Erre a rövidített eljárásra a községekben előreláthatóan nem lesz szükség. Az 5. §-hoz. A javaslat 5. §-a megállapítja a különböző szintű bizottságok elé tartozó szabálysértések hatásköri megoszlá?anak elveit. Ezeket az elveket a szabálysértések megállapítására vonatkozó jogszabályok konkrét tartalommal fogják megtölteni. A hatáskörök elvi megosztása lényegében azon alapul, hogy a szabálysértések zöme községi elbírálás alá kerüljön. Ez egyrészt megosztja a szabálysértéseket a nagyszámú községek között és nem koncentrálja azokat a járásokban, másrészt lehetővé teszi azt, hogy az ügyek nagyobb részét az elkövetés helyén, az elkövető lakóhelyén bírálják el. A javaslat értelmében a községi szabálysértési bizottságok fognak eljárni mindenekelőtt azokban a szabálysértési ügyekben, amelyeket a község rendeletében maga állapított meg. Ezenkívül községi hatáskörbe kell majd utalni azokat a szabálysértéseket is, amelyek megítélése általában viszonylag egyszerű. Ilyen körülmények között a járási szabálysértési bizottságokhoz azok a szabálysértések fognak tartozni, amelyek megítéléséhez olyan szakértelem szükséges, amellyel a községekben általában -nem rendelkeznek. Minthogy azonban ilyen körülmények között a községi szabálysértési bizottságok rendkívül széles hatáskört kapnak, meg keld keresni azokat a biztosítékokat, amelyek a legkisebbre csökkentik a törvénytelenségek lehetőségét. E biztosítékok közé tartozik az, hogy a közsági hatáskörbe kerülő szabálysértések miatt kiszabható pénzbírság legmagasabb összege általában nem fogja meghaladni az ötszáz forintot. A 6. §-hoz. A javaslatnak az a rendelkezése, hogy a szabálysértési bizottság határozata elleni jogorvoslatot az a végrehajtó bizottság bírálja el, amely mellett a szabálysértési bizottság működük, azt kívánja biztosítaná, hogy a jogorvoslati eljárás során érvényesüljenek a helyi viszonyok ismeretében rejlő előnyök és így ez az eljárásnál valóban érdemi döntést eredményezhessen. A javaslatnak ez a megoldása összhangban van azzal az alapvető kiindulással, hogy a szabálysértési bizottság a végrehajtó bizottságnál működő Siajátos szerv. A jogorvosilatra vonatkozó részletes rendelkezésekben gondoskodni kell arról, hogy a végrehajtó bizottság döntésének meghozatalában a végrehajtó bizottságnak az a tagja, aki a szabálysértési bizottság elnöke, ne vegyen részt. A jogorvoslatnak ez a megoldása azzal az előnnyel jár, hogy a jogorvoslatokat sem koncentrálja a járási, illetőleg a fővárosi és a megyei szerveknél, hanem megosztja a helyi végrehajtó bizottságok között és ilyenformán a községekben előreláthatólag havonta viszonylag kis számú üggyel terheli őket. Ez a rendszer továbbá nem teszi szükségessé azt az adminisztrációs munkatöbbletet, amely az iratoknak a felsőbb szervhez való elküldésével jár. Meggyorsítja az eljárást és elkerüli azokat a területrendezéssel csak növekedő nehézségeket, amelyek abból adódhatnak, hogy a helyszíntől távol fekvő járási vagy megyei központokban kell nem szakemberek által elkészített feljegyzések, jegyzőkönyvek alapján ismeret* len emberek ügyeiben eljárni.