Tanácsok közlönye, 1956 (4. évfolyam, 1-60. szám)

1956 / 13. szám

13. szám. TANÁCSOK KÖZLÖNYE 233 8. §. ' s A termelőszövetkezet vezetőségének és ellenőrzőbizottságának iá termelőszövetkezeti alapszabály értelmében kötelessége, hogy ellenőrizze az állandó yiagy ideiglenes elárusítóhely működését, az elárusítóhely vezetésével és az árusítással mígbízott tajgok munkáját, valamint az ügyvitel szabályszerű ellátását. HL Vegyes és hatálybaléptető rendelkezések. 9. §. A termelőszövetkezetek kötelesek a szabadpiaci értékesítésre vonatkozóan kiadott általános és helyi érvényű jogszabályokat (tanácsrendeleteket) megtartani. 10. §. Azok a termelőszövetkezeti csoportok, amelyek a gazdálkodás bármelyik ágában közös termelést folytatnak, a közös termelésből származó terményeik és termékeik értékesítésére állandó> vagy ideiglenes elárusítóhelyet tarihatnak fenn. E tevékenység szempontjából a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel azonos elbírálás alá esnek és reájuk is a jelen rendeletben foglaltak az irányadók. 11. § r(l) A megyei tanácsok végrehajtóbizottságának mezőgazdasági igazgatósága és kereskedelmi osztálya, sz Állami Kereskedelmi Felügyelet szervei, továbbá a járási (városi) tanácsok végrehajtóbizottságának mezőgazdasági és kereskedelmi szakigazgatási szervei kötelesek a termelőszövetkezetek értékesítési tevékenységét elősegíteni. '(2) A megyei mezőgazdasági igazgatóságok és a Megyei Szövetkezetek Szövetségei segítsék elő, hogy a termelőszövetkezetek széles körben kössenek bizományi értékesítési megállapodást a helyi földmíivesszövetkezettel, továbbá a nagyobb városok piacain elárusítóhelyet üzemeltető földművesszövetkezeti szervekkel. 12. § '(1) A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba. (2) A jelen rendelet 5. §-ában megjelölt bizonylatok és nyilvántartások leírását tartalmazó útmutatónak a Mezőgazdasági Értesítőben történő közzétételéről külön gondoskodom. (3) A megyei mezőgazdasági igazgatók a járási mezőgazdasági osztályok útján gondoskodjanak arról, hogy a jelen rendeletben és az előző bekezdés szerint közzétételre kerülő útmutatóban foglaltakat a termelőszövetkezetek vezetősége és tagjai a legrövidebb időn belül megismerjék és alkalmazzák Magyart András s. k., a földművelésügyi miniszter felső helyettese. A földművelésügyi miniszter 15 1956. (Mg. É. 9.) F. M. számú utasítása a mesterséges termékenyítés fokozott alkalmazásáról és községi, üzemi inszeminátori állások szervezéséről. A Minisztertanács 2258,'1955. (XII. 31.) számú határozata 4. pontjának végrehajtására a pénzügyminiszterrel egyetértésben az alábbi utasítást adom ki: í. A mesterséges termékenyítési hálózat kiépítése. 1. A mesterséges termékenyítés hálózatát a termékenyítő fő- és fiókállomások hálózatának fenntartása mellett elsősorban a fejlett állattenyésztést folytató termelőszövetkezetekben, termelőszövetkezeti községekben, állami, kísérleti, tan- és céigazdaságokban (továbbiakban: gazdaságok) továbbá más községekben inszeminálóhelyek létesítésével és inszeminátorok alkalmazásával jelentékenyen bővíteni kell. 2. A mesterséges termékenyítési tervfeladatok maradéktalan teljesítéséhez szükséges kellő számú inszeminátor kiképzéséről és mielőbbi munkábaállításáról a megyei tanács vb. mezőgazdasági igazgatóságai a mesterséges termékenyítő főállomások útján gondoskodjanak. Inszeminátort azokban a községekben (városokban, termelőszövetkezetekben, gazdaságokban) lehet alkalmazni, ahol évente legalább 400 tehén és üsző mesterséges termékenyítése várható, Ha ez a legalacsonyabb termékenyítési szám egy községen belül nem biztosítható, több szomszédos község állományából kell megfelelő ál'.atlétszámú termékenyítési körzetet kialakítani. A termelőszövetkezetek és az egyéni állattartók teheneinek mesterséges termékenyítését végző inszeminátorok a községi tanács vb. vagy a legeltetési bizottság, azok pedig, akik csak egy gazdaság teheneinek termékenyítését végzik, az illető üzem alkalmazottai. Kívánatos, hogy a nagy tehénállománnyal rendelkező termelőszövetkezetek és gazdaságok saját inszeminátort képezzenek ki. A nagyobb áüattállománnyal rendelkező kísérleti és tangazdaságokban, ahol jelenleg állatorvosi, illetőleg állategészségügyi felcseri állások vannak rendszeresítve, az inszeminálási feladatokat az állatorvosnak, illetőleg az állategészségügyi felcsernek kell végeznie. Azokban a községekben, ahol az apaállattartást a községi tanács vb. a legeltetési bizottságnak adta át, az inszeminátort a legeltetési bizottság alkalmazza. II. Inszeminátorok alkalmazása. 1. A községi (körzeti, legeltetési bizottsági) Inszeminátori állást a községi tanács vb-ánál, vagy a legeltetési bizottságnál lévő apaállatgondozói létszámból kell létesíteni olymódon, hogy a mesterséges termékenyítés bevezetésével feleslegessé vált bikák kivonása után megtakarításként jelentkező két-két apaállatgondozói állás megszüntetése és a bikák kivonása következtében felszabaduló hitel, illetve' támogatás terhére kell az inszeminátor alkalmazási költségeit biztosítani. Az inszeminátorokat a községi „Állattenyésztés" cím, illetőleg a legeltetési bizottságok költségvetése terhére kell alkalmazni. 2. A szarvasmarha mesterséges termékenyítést végző inszeminátorok munkabérét a 887 kulcsszámú munkakörben járó 840—920 Ft-ban, 880 Ft-os középátlaggal állapítom meg. A községi és legeltetési bizottsági inszeminátorok korpótlékra, családi pótlékra és SZTK szolgáltatásokra az apaállatgondozókra vonatkozó jogszabályok