Tanácsok közlönye, 1955 (3. évfolyam, 1-76. szám)

1955 / 62. szám

914 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 62. szám stb.), végül — ahol szükséges — vízvezetékeknek a védelmére védőterületet kell létesíteni és fenntartani. (2) Az 1955. évi 23. számú törvényerejű rendelet 1. § (2) bekezdésének b) pontja szerint védőterület céljaira helye van a kisajátításnak is. A víznyerőhely tulajdonosának különösen a belső védőövezet biztosítása érdekében kell a szükséges kisajátítást kérnie. 2. §. Eljárási szabályok. (1) Védőterület megállapítása ügyében a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok — mint elsőfokú vízügyi hatóságok — a vízjogi engedélyezési eljárásra megállapított szabályok a 2/1952. (I. 8.) M. T. számú rendelet, valamint az annak végrehajtása tárgyában kiadott 682/ 25/1954. OVF. számú utasítás alapján járnak el. (2) Védőterület megállapítására irányuló kérelmet a víznyerő hely tulajdonosa a területileg illetékes Vízügyi Igazgatósághoz tartozik beadni. A kérelemhez mellékelni kell: 1:2000, vagy 1:2880 méretarányú helyszínrajzot, továbbá 1:25.000 és 1:50.000 léptékű áttekintő helyszínrajzot, a védeni kívánt műtárgy tervét, a víztermelő, víztároló és vízkezelő berendezés vázlatos műszaki és üzemeltetési leírását, a víz származására vonatkozó adatokat és a környezet hidrogeográfiai és hidrogeológiai leírását. Ezenfelül mellékelni kell a védőterületi javaslatot, annak hidrogeológiai és közegészségügyi indokolásával. (3) A védőterületet a 2/1952. (I. 8.) M. T. számú rendelettel előírt helyszíni eljárás - lefolytatásával a vízügyi igazgatóság állapítja meg. A vízügyi igazgatóság a helyszíni eljárás kitűzése iránt akkor intézkedik, ha a kérelmező (víznyerő hely tulajdonosa) a területileg illetékes állami közegészségügyi felügyelő elvi engedélyét — amely a védőterület létesítésének egészségügyi szempontból való indokoltságát tartalmazza — a kérelemhez becsatolta. A helyszíni eljárásra meg kell hívni a Magyar Állami Földtani Intézet, az Országos Közegészségügyi Intézet, az illetékes tanács végrehajtó bizottság város- és községgazdálkodási osztálya (csoportja) és a Közegészségügyi Járványügyi Állomás képviselőjét és ezek szakvéleményét a védőterület megállapításánál figyelembe kell venni. (4) A védőterület és ezen belül a védőövezetek (3. §) határát a talajszerkezet, a hidrogeológiai, a városrendezési és az egészségügyi követelmények figyelembevételével kell megállapítani. A vízügyi igazgatóság megokolt esetben és a területileg illetékes állami közegészségügyi felügyelő előzetes — egészségügyi szempontból történő elvi — állásfoglalása alapján, valamint a (3) bekezdésben felsorolt szakértők javaslatára a 3. §-ban megjelölt védőövezetek megállapítását részben, vagy teljes egészében mellőzheti. (5) A megállapított védőterület általában földterületre, vízfelületre, továbbá vízadó réteg fedőjét képező vízzáróréteg alsó, indokolt esetben felső határáig terjed ki. (6) A vízügyi igazgatóság véghatározata ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt az ügyben eljáró vízügyi igazgatóságnál benyújtandó és az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz intézett fellebbezésnek van helye. A fellebbezés elbírálása ügyében az Országos Vízügyi Főigazgatóság az egészségügyi miniszterrel egyetértésben, az Országos Földtani Főigazgatóság szakvéleményének a meghallgatásával határoz. II. VÉDÖÖVEZET ÉS VÉDŐSÁV. 3. §. Tagozódás. (1) A védőterületek övezeti tagozódása: a) a belső védőövezet a közvetlen, b) a külső védőövezet a közvetett, c) a hidrogeológiai védőövezet — a víznyerőhely vízhozamának biztosítása mellett — a távolabbi szennyezési, illetőleg fertőzési lehetőségek kizárására szolgál. (2) A védősávok a vízvezetékek szennyezéstől, illetőleg fertőzéstől való megóvását szolgálják. 4. §. Belső védőövezet határa. A belső védőövezet határai: a) felszínhez közelfekvő rétegre telepített kútnál, vagy forrásfoglalásnál a kúttól, illetőleg a forrástól mért 50 m sugarú kör; b) védett vízadó rétegre telepített fúrt kútnál 20 m sugarú kör; c) kútcsoport esetében, ha a körök egymást metszik, a szélső kutaktól mért 50, illetőleg 20 m-es sáv; d) galériánál a galéria teljes hosszától mért 50 m-es sáv; e) csápos kútnál a csápok teljes hosszától mért 50 m-es sáv; /) felszíni vízkivétel esetében a vízkivételi helytől mért 50 m sugarú kör; g) víztároló tónál a szélétől mért 20 m-es sáv; h) bányában lévő forrásnál és zsompnál az odavezető tárónak a forrástól, illetőleg a zsomptól számított 20 m hosszú szakasza, amelyet fémszitaszövetes szellőzőnyílással bíró vasajtóval kell lezárni. i) vízkezelő és víztároló műtárgynál — a víztorony kivételével — a műtárgy köré vont 20 m sugarú kör. A fenti a)—i) pontokban megadott méretek csupán tájékoztató jellegűek. Esetenként a tényleges hidrogeológiai adottságokhoz kell alkalmazkodni a közegészségügyi szempontok mérlegelésével. 5. §. Belső védőövezetre vonatkozó korlátozások. (1) A belső védőövezetet külterületen 2 m magas szögesdróttal vagy tüskés élősövénnyel, belterületen — a lehetőséghez képest — 2 m magas kerítéssel kell körülvenni. Ahol a védőövezet vízfelületre terjed ki, a védőövezet határát bójával vagy egyéb más alkalmas módon kell megjelölni. (2) A víznyerő és tároló berendezéseket teljesen zárt födémekkel kell ellátni. A búvó-, a mintavevő és a mérőnyílásokat úgy kell lefedni, hogy a csapadékvíz sem a fedőlemezről, sem pedig a födémről a műtárgy belsejébe ne juthasson. A fedőlemezeket olyan zárószerkezettel kell ellátni, hogy azok helyükről elmozdíthatók ne legyenek. (3) A belső védőövezeten csak a védeni kívánt műtárgy és tartozékai helyezhetők el. A belső védőövezet területére kizárólag a kezelőszemélyzet és az ellenőrző közegek léphetnek be, de a műtárgy belső terébe ezek is csak fertőtlenített lábbelivel. (4) Azok a dolgozók, akiknek munkahelye a belső védőövezet területén van, kötelesek magukat évenként egészségügyi ellenőrző vizsgálat alá vetni. Az egészségügyi ellenőrző vizsgálatot a területileg illetékes körzeti orvos látja el. E dolgozókat egyéni egészségügyi ellenőrzőlappal kell ellátni, amelyet a munkáltató szerv a vizsgálatok idejére ad ki és a vizsgálat után ismét megőrzésre átvesz. A munkáltató szerv vezetője (a vízmű igazgatója) felelős azért, hogy a vizsgálatokon az érintett dolgozó megjelenjék. A vizsgálat eredményét az ellenőrző-lapra rá kell vezetni és be kell írni a következő vizsgálat időpontját.