Tanácsok közlönye, 1955 (3. évfolyam, 1-76. szám)

1955 / 59. szám

854 TANÁCSOK KÖZLÖNYE 59. szám. terhére enélküii mulasztásnak is minősíthető jogszabálysértés. 10. §. Adóköteles italkészletek nyilvántartása. (1) A termelők adóköteles italkészleteit (ideértve az állami gazdaságok háztáji szőlővel nem rendelkező részes munkavállalóit és ezek részként megszerzett italkészleteit, a háztáji szőlővel nem rendelkező termelőszövetkezeti csoport tagokat a munkaegység címén kapott italra nézve), valamint a nem termelő személyek által tett bejelentés alapján nyilvántartandó italkészleteket az úgynevezett szemleíven kell nyilvántartásba venni. (2) A termelő szemleívét két példányban kell kiállítani. Egyik a pénzügyőri szakasz, a másik a termelő őrizetében van. Mindkét példányt teljesen azonosan kell vezetni. Bejegyzést mindkét példányban csak a pénzügyőrség teljesíthet. Minden külön tárolóhelyre nézve külön-külön két példányban szemleívet kell kiállítani. Éppen ezért a termésbejelentésben megjelölt tárolóhely változást, így az esetleges újabb tárolóhelyet a termelők az áttárolást, illetőleg az új tárolóhely .használatbavételét megelőző 24 órával kötelesek az illetékes pénzügyőri szakaszhoz írásban bejelenteni. (3) A nem termelő személyek részére csak akkor kell szemleívet kiállítani, ha a bejelentéssel egyidejűleg az adófizetés nem történt meg. Az ilyen szemleívet csak egy példányban kell kiállítani és ezt a pénzűgyőri szakasz őrzi. (4) A betelt szemleívet és azok mellékleteit 5 évig meg kell őrizni. (5) A hivatalos bejegyzést tartalmazó szemleív közokirat. (6) Adóköteles italmennyiségeket kiforrott és lefejtett állapotra való átszámítás után kell a szemleívbe nyilvántartásba venni, ezért az első készletfelvételt követően a termelőnek semmiféle címen nincs igénye apadás felszámítására. (7) Ha a termelő őrizetében lévő szemleív betelte előtt elvész, hivatalos másolat adható ki, amelynek illetéke 10 forint. Az illetékbélyeget a termelő köteles beszerezni és azt a másolat kiállítása alkalmával a pénzügyőri szakasz őrizetében Jévő szemleív-példányra kell felragasztani. 11. §• A szemleívek vezetése. (1) A termelők szemleívébe bevételként kell bevezetni az összes termett és egyéb címen az alapelőírást növelő mennyiségeket, vagyis: a bejelentett adóköteles, adóval terhelt mennyiséget, a bejelentett mennyiségen felüli készlettöbbletet, a rejtettként megtalált, továbbá vizezéssel, vagy más eljárással nyert többletet, a bejelentésben nem szereplő forgalombahozott adóköteles mennyiséget, a 12. § (4) bekezdésében említett, a termelőt meg nem illető apadást (visszaterhelést), más tárolóhelyről átszállított adózatlan mennyiséget, ta vásárolt anyagból készített adóköteles italokat, a törkölyborként el nem számolható törkölybor többletet, az adózottan beszerzett mennyiséget stb. (2) Kiadásként kell a termelők szemleívébe bevezetni az adómentes fogyatkozásokat, s az ezek figyelembevételével az elszámolások alkalmával megállapított adóköteles hiányokat, vagyis: a borforgalmi vállalatnak átadott mennyiséget, az igazoltan megsemmisült, megromlott, a más tárolóhelyre (kimérésbe) adózatlanul elszállított mennyiségeket (amennyiben az új tárolóhelyre, kimérésre nézve kiállított szemleívben az érkezett küldeményt igazoltan bevételezték), az adózottan beszerzett borból történt fogyatkozást, az elszámolások alkalmával megállapított hiányt stb. (3) ö- és újbornak a megállapított feltételek megtartásával történő összekeverése esetén többlet, vagy hiány nem keletkezik, de a különböző minőségű borok mennyiségében változás áll be (az óbor mennyisége csökken, az ezzel kevert újboré növekszik). Ezt a változást a szemleívben szintén keresztül kell vezetni. (4) A nem bortermelő személyek szemleívét a fentiek szerint, értelemszerűen az adóköteles italmennyiségek és a fizetendő, de a bejelentés alkalmával meg nem fizete-tt borforgalmi adó nyilvántartása céljának megfelelően kell vezetni. (5) A tiltott italokat nem kell a szemleívben nyilvántartásba venni. 12. §. Apadások. (1) Az új bortermés után termelőknél — ide nem értve az állami gazdaságot — forrásra 3 százalék, seprőre 6 százalék, pinceműveletekre pedig 1 százalék apadás, az erjesztett gyümölcslé, seprőbor, óbor és a borként bevételezendő törkölybor után 1 százalék kezelési veszteség vonható le. (2) Az említett apadásokat a bejelentett, illetőleg megállapított musttermés stb. után előre a termelő javára kell írni, vagyis a bejelentett must mennyiségét 10 százalékkal csökkentve (színborként), míg az óbort, erjesztett gyümölcslevet, seprőbort, törkölybort 1 százalékkal csökkentett menynyiségben kell a szemleívbe bevételezni. (3) Minthogy a borseprő az érvényben lévő rendelkezések szerint el nem idegeníthető, ennek hovafordításával a termelő tartozik elszámolni. Ha a termelő a folyékony borseprőt nem pálinkafőzési célokra használta fel, illetőleg nem tudja igazolni azt, hogy más ipari célra értékesítette valamely állami vállalat, üzem útján és seprőpréssel (zsákokkal) nem rendelkezik, a javára elszámolt seprőmennyiség (musttermés 6 százaléka) 4 százalékának levonása után mutatkozó seprőmennyiség 55 százalékát présbor (seprőbor) címén vissza kell terhelni. Ha a termelő rendelkezik préssel és a javára elszámolt seprő hovafordítását nem tudja igazolni, 4 százalék seprőveszteség figyelembevé-