Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Bevezetés: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése

Cseh-, Morvaország és Siléziában a telekkönyveket a régi gyakorlat szerint vették, csupán a cseh államjavak telekkönyvezésére nézve adtak ki utasítást az 1808. évben. Galicziában szintén már a 18. században vezettek a nemesek ingatlanairól földkönyveket; 1780 márc. 4-én jelent meg Galiczia részére egy «Landtafelpatent» amelyet az 1780 évi febr. hó 24-én kelt udvari rendelet a czernoviczi kerületre is kiterjesztett. A nem nemesi ingatlanokra nézve azonban telekkönyvi törvény hiányzott. Salzburgban jelzálog-táblákat (Hypothekentabellen), Tirolban és Vorralbergben sorkönyveket (Verfachbücher) vezettek és ezek, valamint a Dalmatia nagy részében (Zara, Spalato, Eagusa), úgy Krakkóban is a franczia rendszer szerint vezetett hitelkönyvek, csak a jelzálogjogok nyilvántartására szolgáltak. Már az 1817. és 1818. években emelkedtek a telekkönyvek eltérő volta és hiányai miatt panaszok, orvoslásukat azonban többféle akadályok gátolták. Az 1848. évben végre megjelent egy telekkönyvi rendtartás, a mely azonban törvényerőre nem emelkedett. 1851. évi márc. 16-án (a birodalmi törvénylap 67. számában) hirdették ki végre a különféle rendszabályokat módosító telekkönyvi rendeletet Felső- és Alsó-Ausztria, Cseh-, Morvaország és Silézia, Stájerország, Karinthia és Kraina részére. Ugyanezt utóbb az 1851. évi május 2-án kelt miniszteri rendelettel (birod. törvénylap 107. szám) Triest, Görz, Gradiska és Istriára, végre az 1851. évi jun. 26-diki rendelettel (birod. törvénylap 157. szám) Salzburgra is — az ottani jelzálogi alapelvek érintetlenül hagyásával — kiterjesztették.1 Dalmatiában a hitelkönyvek azontúl is csak a jelzálog nyilvántartására szolgáltak ; Tirol és Vorarlbergben végül, jóllehet az ott vezetett jelzálogkönyvek alakja a telekkönyvekétől lényegesen eltért, azokat mégis a tulajdonjogi bejegyzésekre is használták.2 (Úgy Tirolra, mint Dalmátiára nézve a jelzálogjogok bejelentését és átalakítását az 1869. márc. 27-én és 1872. márc. 20-án kelt törvények szabályozzák.) Miután ezek a rendeletek sem hozhattak létre egyenlő kezelést, rendszeres és minden államban egyenlő telekkönyvi jogszabályok felállításának szüksége mindig érizhető maradt. Ezért az igazságügyminiszterium 1858. évben kidolgozott egy törvényjavaslatot, a mely azonban törvény erejére nem emelkedett. 1863-ik évben bizottság ült össze, a mely a telekkönyvi rendszerre vonatkozó javaslatát elkészítvén, azt a birodalmi tanács elé terjesztette. Itt azonban több elvi kifogás következtében újabb átdolgozás vé1 Lásd Schuster: Anleitung zum Stúdium des Grundbuchs 20—26. 1. V. ö. Edelsberg: Handbuch über das Grundbuchwesen. Pressburg, 1858. XI—XIII. 1. 2 S t u b e n r a u c h, Commentar zum bürgerlichen Gesetzbuche. II. Aufl. Wien, 1861. II. kötet. 579—580. lap.