Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Bevezetés: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése

7 dőleg annak idején követelni jogosítva lesz. Tehát a jelzálogjog úgy tárgyára, mint a biztosított összeg mennyiségére nézve is lehet bizonytalan. Ha egy és ugyanazt az ingatlan dolgot egymásután többeknek zálogosítják el, és az annak eladásából befolyt pénzérték a terhek fedezésére nem elegendő, az előbb szerzett jog megelőzi ugyan a későbbit, de ez az elv a számos kivétel által majdnem illusoriussá válik ; mert vannak : 1. Kiváltságos jelzálogjogok, a melyek minden más jelzálogos követelést megelőznek. Ezek ismét vagy olyanok, a melyek az adós összes vagyonát terhelik, vagy csak bizonyos meghatározott vagyonra bírnak kiváltsággal.1 Ezek a kiváltságok csak akkor érvényesíthetők, ha a jelzálogkönyvbe bevezetvék ; érvényöket azonban nem a bevezetés napjától számítják, hanem attól a naptól, a melyen a kiváltság alapjául szolgáló jogügylet létrejött.2 2. Törvényes jelzálogjogok, a melyek bejegyzés nélkül is érvényesek, és- az adós minden meglevő és még szerzendő vagyonát terhelik/' 3. Birói jelzálogjogok, a melyek valamely belföldi biróság hozta marasztaló ítéletből származnak és szintén az adós minden meglevő és még szerzendő vagyonát terhelik.4 A rendszer e gyarlósága miatt a reform utáni óhajok mindinkább nyilvánultak s 1841 óta foglalkozott a kormány az erre nézve szükséges adatok beszerzésével; 5 de a hosszas vajúdás igen gyarló eredményt szült az 1855. évi márczius 15-én kiadott törvényben,6 a melynek legfőbb reformja, hogy az élők közötti tulaj donjog-átruházás harmadik személyek irá1 Code civile Art. 2103. 2 V. ö. Jonas: Studien über das französische Civilrecbt, 99. lap, ki az ebbeli eljárást, valamint annak hiányait s hátrányait érdekesen fejtegeti. :* Code civile Art. 2121. 4 A birói jelzálogjogokról, az azok eltörlése végett megindult mozgalomról és az ez ellen támadt ellenzékről igen érdekesen szól Mittermayer: «Das richterliche Pfandrecht» czímű, az «Archiv für die civilistische Praxis* XXXIX. kötetében 139. s köv. lapon megjelent értekezésében. 5 Az e részben felmerült panaszokra, a tárgyalásokra és ezek eredményére nézve: lásd Jonas i. m. 68., és különösen Philippi i. m. 455—488. 1., mely utóbbi mű közli azokat a kérdéseket is, a melyeket Martin igazságügyminiszter 1841. évben a felebbezési törvényszékekhez és jogi facultásokhoz intézett, valamint ezek feleleteit is. Ez utóbbiakat illetőleg különösen jellemző az, hogy jóllehet arra a kérdésre: ha vájjon az ingatlanok tulajdonjogának megszerzése a telekkönyvi bejegyzéstől tétessék-e függővé, 22 főtörvényszék közül 20 nyilatkozott a bejegyzés mellett, mégis alig egynehány vélte e bejegyzést a telekkönyvi rendszer szerint eszközlendőnek. A bejegyzés feltétlen hatálya mellett csak 5 főtörvényszék nyilatkozottt. 6 Erről a törvényről mondja Mittermayer, hogy a félszegség jellegét hordja magán (Archív für die civilist. Praxis, XXXVII. kötet, 471. lap.) Egyébként a törvényt magában Francziaországban is igen élesen megtámadták, különösen Pont a «Eevue critique de legislation et de jurisprudence»-ban,