Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)
Bevezetés: A telekkönyvi és a jelzálogi intézmény keletkezése és fejlődése
8 nyában csak akkor bír hatálylyal, ha az bejegyeztetik.1 Egyéb intézkedései a törvényes jelzálogjogok megszorítására vonatkoznak.2 Ujabb időben a franczia kormány ismételten megindította a modern igényeknek megfelelő telekkönyvi rendszer életbeléptetését czélzó előmunkálatokat, a nélkül, bogy ezek mindeddig látbató eredményre vezettek volna. A franczia rendszer e gyarlóságában fekszik annak indoka is, bogy Francziaországon kívül azokban az államokban, a melyekben bebozták, maradandóságra nem talált, és bogy azt a rajnai tartományokat és Eomániát kivéve mindenütt gyökeresen átalakították.:í 1 Lásd az idézett törvény 3. szakaszát. Ez az intézkedés volt az, a melyet a törvényjavaslatra nézve jelentés tételére kiküldött bizottság előadója is, mint az eddig már tűrhetetlenné vált állapot javítására szolgáló eszközt különösen kiemelt. Lásd Jonas i. m. 68. lap. 2 így a kiskornak, valamint a házastársak törvényes zálogjoga harmadik személyek irányában csak akkor érvényesíthető, ha az a nagykorúság elérte, illetve a házassági viszony megszűnte után egy év alatt bejegyeztetik (Art. 8); hasonlólag megkívántatik a bejegyzés, ha a nő törvényes zálogjogát engedmény útján átruházza (Art. 9). 3 Bádenben már a franczia polgári törvénykönyvet életbe léptető 1809. évi deczember 22-én kelt rendeletben történtek erre vonatkozólag egyes módosítások, a melyek azonban elégteleneknek bizonyulván, 1810. márczius 10-én és ápril 18-án, továbbá 1819. augusztus 19-én kelt rendeletekben és 1822. évi szeptember 6-án kiadott utasításban újakkal pótolták azokat. Ezek a módosítások a franczia törvénynek a tulajdonszerzésre vonatkozó intézményeit is lényegesen átalakították, a mennyiben kimondották, hogy az, ki ingatlant szerez, a szerzés czímét a telekkönyvbe bejegyeztetni köteles, és a bejegyzés megtörténte előtt sem tulajdonjogát nem érvényesítheti, sem jelzálogjogot nem engedélyezhet. A badeni «Landrecht» keletkeztének történetére nézve lásd különösen: Puchelt, Das rheinisch-französische Privilegien-und Hypothekenrecht, LT. Abtheilung, 95. s köv. lap. — Badenben egyébiránt 1868. ápr. 23-áról ujabb törvény szabályozza a telekkönyvek vezetését: «Anleitung zur Führung der Grund- und Pfandbücher», melyet kiegészít az 1874. június 24-iki törvény «Ges., die Führung dieser Bücher in einigen Stádten betr.».— Hollandiában, hol 1811. évi január 1-től kezdve szintén a franczia törvény lépett hatályba, ennek az ingatlanok szerzésének módjára, valamint a jelzálogokra vonatkozó szabályai lényeges módosítást szenvedtek az 1838. október 1-én életbe lépett törvényben, mely kimondotta, hogy a bejegyzés az ingatlanok tulajdonjoga megszerzésének az alapja; továbbá igen megszorította a kiváltságos jelzálogokat, a törvényes és birói jelzálogokat pedig eltörülvén, a különlegesség (Specialitát) alapelvének szerzett érvényt. (Philip pi id. m. 21. s köv. 1.). — Belgiumban hasonlóan hosszabb előmunkálatok után a telekkönyvi s jelzálogrendszert lényegesen reformálták az 1851. decz. 6-án kelt törvény által, a mely a code civile III. könyvének XVIII. czíme helyett lépett hatályba. E törvény szerint a tulajdonjog harmadik személyek irányában csak akkor érvényesíthető, ha azt a telekkönyvbe bejegyezték. Kijelenti továbbá a törvény, hogy minden jelzálog érvényéhez, akár kiváltságon, akár törvényen, akár szerződésen alapuljon, annak a jelzálogkönyvbe való bejegyzése múlhatatlanúl szükséges. (Philippi id. m. 30. s köv. 1.). — Lengyelországban, a hol a tilsiti békekötés után 1807-ben a code civilét szintén behozták, már az 1818. évi ápril 20-án kelt és július 20-án kihirdetett törvény által egyelőre a földesúri és városi jószágokra nézve a code civile III. könyvének XVIII. czímét hatályon kívül helyezték. Az ebbeli törvényt az 1825. június 13-án kiadott törvény minden minőségű birtokokra kiterjesztette. Ez a törvény leginkább a porosz minta után készült.
