Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

U6 ményre az elbirtoklás szoros kapcsolatban áll az elévüléssel; a melynél fogva nem elég, hogy valaki a birtoklást a törvényben meghatározott időn át szakadatlanul gyakorolja, hanem — a mint fentebb már említve volt — az is szükséges, hogy az elbirtoklás egész ideje alatt ugyanaz a tulajdonos legyen a telekkönyvben bejegyezve. Az a kérdés, hogy az elbirtoklás szerzési czím-e vagy szerzési mód ? gyakorlatilag is igen fontos. Mert ha nem tekintjük szerzési módnak, akkor a szolgalom elbirtoklásánál harmadik telekkönyvi szerző ellenében nem használ annak igazolása, hogy neki a szolgalom elbirtoklásáról tudomása volt;1 és akkor az elbirtokló az ellene indított tulaj donkereset következtében a tulajdonjognak elbirtoklás útján történt megszerzését kifogás útján nem érvényesítheti.2 Ha az elbirtokolt dolgot vagy annak egy részét tőle elvonják, ezt tulaj donkereset útján vissza nem követelheti, a jogosítatlan szolgalom gyakorlása ellen tulajdonjogának kizárólagosságát nem érvényesítheti, mert ellenében az alperes azzal a kifogással élhetne, hogy ő még nem tulajdonos, az elbirtoklás, mielőtt a telekkönyvi bejegyzés által érvényesült, csak czímet, csak tulaj donigényt nyújt, ezeknek a jogoknak érvényesítésére tehát, a melyek kizárólag a tulajdonost illetik, a még tulajdonosként nem tekinthető elbirtokló jogos igénynyel nem bír. Pedig mindez nem áll : ezek az igények és kifogások az elbirtoklótól meg nem tagadhatók. És ha ezt elismerjük, akkor el kell ismernünk azt is, hogy az elbirtoklás befejeztének ténye által a tulajdonjog meg van szerezve, s a bekebelezés csak arra szükséges, hogy annak eddig csak korlátolt gyakorlása teljessé váljék. Igen nevezetes, főleg tekintettel a telekkönyvre, az osztrák törvénynek úgynevezett telekkönyvi elbirtoklási intézménye (TabularErsitzung), a mely a telekkönyvbe felvett ingatlanok tekintetében minálunk is fenn áll. Az osztrák ptkönyv 1467. §-a szerint ugyanis: «Ingatlanokra nézve az, a kinek nevére azok a telekkönyvbe bekebelezvék, minden ellenmondás elleni tulajdonjogot három év alatt birtokol el. Az elbirtoklás határai a beiktatott birtok mértéke szerint Ítéltetnek meg.»:! A 3 évi idő a telekkönyvi elbirtoklás maximalis határideje. Vannak e 1 Zsögöd: Néhány szó a telekkönyvön kívüli elbirtoklásra alkalmazandó jogszabályok kérdéséhez (Jogt. Közi. 1896. évi 17. sz.). C. 1889. évi 7510. sz. a. (Márkus I. kiad. 101. 1.): az árverési vevő, a ki tudta, hogy más az általa megvett telken az átjárás szolgalmát elbirtokolta, ezt tűrni köteles. C. 1884. éyi 6267. sz. a. (u. o. 107. 1.) az osztr. ptkv 1500. §-ára való tekintettel megállapította az ablakjog szolgalmát azzal szemben, a ki 8 éven át látta e jog gyakorlását, mielőtt a házat megvette. 2 Az elbirtokló e jogát az osztrák kommentátorok egyike sem vonja kétségbe. Lásd pl. Winiwarter i. m. V. k. 270. 1. Stubenrauch i m H. k. 582. 1. 3 Az intézmény a német «Gewáhre-féle intézményből származott. Lásd ennek bizonyítékait Unger: System, II. köt. 284. s köv. lap.