Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

117 mellett — a mint később látjuk majd — rövidebb batáridők is, a melyeknek igénybe nem vétele a telekkönyvi bejegyzést megtámadhatlanná teszi. Hogy a 3 évi elbirtoklás a mi telekkönyveinkbe bekebelezett jogokra is alkalmazandó, kétséget nem szenved;1 de csakis a bekebelezett jogokra; tebát a belyszínelés alkalmával bejegyzett birtokos a 3 évi elbirtoklás jogkedvezményét igénybe nem veheti. A helyszínelés alkalmával ugyanis a tényleges birtokosokat vették fel; a tulajdonjog bekebelezésével tehát a helyszínelés alkalmával történt felvétel az elbirtoklás szempontjából nem azonosítható. Hogy ez így áll, kitűnik : a) az 1819. június 4-én 1567. sz. alatt kelt udvari rendelet tartalmából, mely szerint az elbirtoklás attól a naptól fogva kezdődik, a melyen az erre vonatkozó okirat a nyilvánkönyvbe beiktattatott; b) az 1856. november 20-án kelt miniszteri rendelet tartalmából, mely szerint a helyszínelési felvételek kiigazítása iránti keresetek a hirdetményi határidő lejárta után is tárgyalandók, és mely szerint az eredeti felvétel és a birói végzés alapján történt bekebelezés közötti különbség határozott kifejezést nyert.2 Felebbviteli bíróságaink is következetesen ezt az elvet követik, és következetesen azt tartják, hogy a 3 évi elbirtoklás az eredeti felvételre nem alkalmazható.*'5 A telekkönyvi elbirtokláshoz tehát megkívántatik, hogy a jog a birtokos nevére be legyen kebelezve; puszta előjegyzés alapján az elbirtoklás meg nem kezdhető, mert ez által csak igazolástól függő jog szereztetvén, az igazolás bekövetkezte előtt az elbirtoklás megkezdésének feltétlen alapja hiányzik.4 Az a szabály, mely szerint az elbirtokláshoz tényleges birtok szükséges, ennél az elbirtoklásnál nem talál alkalmazást. Az osztrák törvény a tényleges birtok mellett felállította a jogi vagy telekkönyvi birtok fogalmát.5 1 Schnierer: ((Telekkönyvi rendtartási)-ában (119. 1.) hason nézetben van ugyan, de nézetének bizonyítékait messze keresi, t. i. főleg arra alapítja, hogy telekjegyzőkönyveink mint telekkönyvek vezetendők s telekkönyveknek tekintendők és erre alapítja következtetéseit. Nem vonjuk ugyan kétségbe sem a kiindulási alap, sem a következtetések belyességét, csak annyiban van kifogásunk, bogy felesleges következtetésekre fektetni az állítást akkor, a mikor van positiv törvény —• jelesül az ideigl. törv. szab. 21. és 156. §-a és a telekk. rendt. 149. és 150. §-a — mely a bárom éves elbirtoklás intézményének alkalmazását batározottan kimondja. 2 V. ö. Schnierer id. művében, 120. lap. :í C. 1886. évi 6173. sz. (Márkus I. kiad. I. 165. 1.) 1879. évi 11252. sz. (u. o. 171. 1.), 1884. évi 5191. sz. (u. o. 172. 1.) s Y. ö. Stubenrauch i. m. II. k. 580. lap. 5 Lásd e birtok lényegére nézve, Randa: Der Besitz nacb österreicbiscbem Eecbt, 38. s köv. lap.