Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

115 legyen telekkönyvezve, vagy a telekkönyvben másnak, mint a birtokosnak nevén álljon. Szükséges az elbirtokláshoz a folytonos, szakadatlan birtoklás. Az elbirtoklás ideje félbeszakad : ha a birtokos akár világosan, akár hallgatva másnak a dologhoz való jogosultságát elismerte ; ha a jogosított beperli őt s a kereset folyamatban van, de ha a perben a birtokos nyertes lesz, az elbirtoklás tovább folyik;1 ha maga a birtoklás félbeszakad; havalaki időközben az ingatlan dolog tulajdonjogát a nyilvánkönyvre alapított jóhiszemben megszerezte.2 Az elbirtoklás félbeszakadása következtében a lefolyt idő elveszti hatását. Az elbirtoklásra szükséges idő tartama a kir. kincstár ellen 100 év, az egyházak ellen 40 év. más esetekben 32 év.3 Az elbirtoklás lényegének megismerése szempontjából — főleg annak a telekkönyvi intézményhez való viszonyára nézve — fontos az a kérdés, hogy az elbirtoklás csak szerzési czím-e, vagy szerzési mód? csak kötelmi jogosultságot szül-e vagy dologi jogosultságot? A kérdés összeesik azzal, hogy elbirtoklás esetében a telekkönyvi bejegyzés szükséges-e még a tulajdon megszerzéséhez ; vagy a tulajdon meg van szerezve az elbirtoklás által és a megszerzett jog a bejegyzés á'tal csak publicitást és szélesebb körű hatályt nyer? Ha az elbirtoklás tulajdonjogot is szül, ez a jog több irányban mégis csak a telekkönyvi bejegyzés alapján gyakorolható ; pl. hogy az elbirtokló az ingatlant jelzálogjoggal terhelje, szükséges, hogy tulajdonjoga a telekkönyvben előzetesen bejegyeztessék. Továbbá tekintettel a telekkönyvi intéz1 Lásd erről bővebben Randa: Der Besitz nach österreichischen Recht, 210. s köv. lap és Zdrolovszki i. m. 46. s köv. lap. 2 Mert a tulajdonos ez által magát a tulajdonjogot gyakorolja. C. 1889. évi 1408. sz. (Márkus I. kiad. I. 247.). Osztr. ptkv 1500. §. A mily helyes Ungernek az a nézete (lásd az 1868. évi Ósterreichische Gerichtszeitung 26. számában), hogy a fentebbi körülmény által az elbirtoklás félbeszakad, úgy nem állhat meg ugyanannak több osztrák jogász által (így Wildner a «Jurist» I. kötetében 156. s köv. lap; Köpetzky Wagner folyóiratának 1838. évi I. kötete 253. s köv lap) már régebben felállított abbeli nézete, hogy az ily félbeszakításnak csak viszteher melletti átruházás esetén volna helye. A törvény a viszterhes és viszteher nélküli átruházásokat tekintve, nem tesz e részben különbséget, sőt annak több helye, pl. 469., 526. stb. §§-ainak tartalma épen az ellenkezőt bizonyítja, mint azt Exner: «Das Publicitáts Princip» czímű művében 63. lapon találóan kimutatta. Ugyané véleményben vannak Lekisch: Wagner folyóiratának 1844. év I. k. 162. s köv. lapján, Wildne r fentebbi nézetét czáfoló értekezésében; Winiwarter i. m. III. köt. 283. 1., Randa az 1871. évi Österr. Gerichtszeitung 41. számában írt értekezésében 25 jegyz. alatt és Zdrolovszky i. m. 46. 1. 3 Hk. I. r. 78. czím. C. 1890. évi 2931. sz. (Dvtár XXVII. 108.) 1895. évi 17. sz. (Dvtár III. f. III. 19. 1.) 1892. évi 511. sz. (Polg. tkezés 1892. évi 2. sz.). Megjegyzendő, hogy nem kell feltétlenül az egész elbirtoklási időn át ugyanegy személynek birtokolnia a dolgot. A jogutód az előd birtokát beszámíthatja. Frank i. m. 243. s köv. L. C. 1885. évi 8263. sz. (Dvtár XIV. 324.).