Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

110 Az örökös az öröklött vagyon birtokbavétele által lesz annak urává,1 s ettől az időponttól kezdve illetik őt az örökhagyó mindazon jogai, a melyek annak halálával el nem enyésznek.2 Az örökös tehát az örökség elfoglalása által tulajdonosa lesz a hagyatékhoz tartozó mindazon dolgoknak, a melyeknek az örökhagyó tulajdonosa volt. Maga az osztrák törvény is szabályul tartja, hogy az örökös az örökhagyót képviseli, és harmadik személyek irányában a kettő egy személynek tekintendő/5 Az örökösnek tehát, még mielőtt öröklési joga alapján tulajdonjogát á telekkönyvbe bejegyeztette, jogában áll az örökhagyó nevére tulajdonjogon bekebelezett, de harmadik személy birtokában lévő ingatlan átadása végett tulajdoni keresettel fellépni,4 valamint az örökhagyó ellen annak ingatlanaira elrendelt telekkönyvi bekebelezést eredeti érvénytelenség miatt törlési perrel megtámadni, a nélkül, hogy az alperes azt a kifogást tehetné, hogy az örökös a kereseti ingatlannak nem tulajdonosa;5 pedig ha az örökösnek is csak a bekebelezés által támadna tulajdonjoga, egyedül a tulajdonost illető emez absolut jogokat nem gyakorolhatná.0 s a túlságos ellentétben létét kifejtette. Több újabb törvény, mint a belga, a zürichi (832. §.), a schaffhauseni (474. §.) és graubündteni (186. §.), a telekkönyvi jogok szerzésére vonatkozó porosz törvény, valamint a német ptkönyv (1942. §.) öröklés esetén a tulajdonjog megszerzését nem teszi a telekkönyvi bejegyzéstől függővé. Ugyanezt az álláspontot foglalja el a magyar Terv. (1983. §.). 1 Nálunk, hol a törvény erejénél fogva (ipso iure) van az örökös jogosítva elfoglalni a hagyatékot, ez kétséget sem szenved. Azonban az osztrák jog szempontjából is ez az elv áll. L. Unger Erbrecht 40. §. Unger nézetét megtámadta ugyan Randa, s azt törekszik bizonyítani, hogy az örökség urává az örökös az átadási okirat kézhez vétele által lesz; de hogy Randa érvelése nem áll, alaposan kimutatja Strohal: Die Eintraguns-Theorie in ihrer Geltung für das österreichische Recht. (A Grünhut-féle folyóirat III. kötet 323. 1. 125. j. a.) 2 V. ö. Strohal id. ért. 323. 1. 3 így az 547. vj. szerint: «az örökös mihelyt az örökséget elfogadta, arra nézve az örökhagyót képviseli. Másnak irányában mind a kettő egy személynek tartatik.» * C. 1877. évi 5107. sz. (Dvtár r. f. XY. 1.); 18S4. évi 3820. sz. (Márkus I. kiad. L, 110. 1.). 5 Strohal id. ért. 325. 1. — C. 1873. évi 4025. sz. (Dvtár r. f. IX. 226.). <; Nem áll Ung érnek az a nézete, hogy az örökös tulajdonjogának absolut jellege hiányzik mindaddig, míg az be nem kebeleztetett (System I. k. 519. 1.); mert — a mint helyesen mondja Strohal — az örökös joga épen oly absolut, és semmivel sem lesz absolutabb, ha azt nevére kebelezteti. (L. Strohal id. ért. 326. 1. 128. jegyz.) Szintúgy helyt nem áll az a nézet sem (az 1866. évi Oesterreichische Geriehtszeitung 97. számában), mely szerint az ingatlan egyedül jogos tulajdonosának mindaddig, a míg azt az örökös nevére át nem irják, az örökhagyó tekintendő, az örökösnek pedig csupán használati és rendelkezési joga van épen úgy, mint p. o. a birtokba lépett vevőnek, mielőtt tulajdonjogát kebeleztetné. Nem áll e nézet, mert a vevő és az örökös joga teljesen különböző, a vevőnek csupán kötelmi joga van az eladó ellen, a közöttük létesült kötelmi viszony alapján ; azt pedig aligha állíthatná valaki, hogy az örökös ós örökhagyó között kötelmi viszony van. (V. ö. Strohal i. m. 324. 1. 127. jegyz. a.)