Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

111 következetesség oda vezetne, hogy miután az örökhagyó tulajdonjogát már nem gyakorolhatja, az örökös pedig azért nem gyakorolhatja, mert még nem tulajdonos, a birtok védtelenül marad.1 De miután ily visszás helyzet fenn nem állhat nincs más mód az ellentét kiegyenlítésére annak beismerésénél, hogy az örökös ugyanabba a jogi helyzetbe lép, a melyben az örökhagyó volt, és hogy örökli annak telekkönyvi jogait is.2 Es habár áll is az, hogy az örökös a bekebelezés előtt a tulajdonos minden jogát nem gyakorolhatja, ebből nem következik, hogy tulajdonosnak ne tekintessék; mert mint a tulajdonjog meghatározásánál kifejtettük, a tulajdonjog nem öszszege a tulajdonost illető egyes jogosítványoknak, s azért ha e jogosítványok egyike vagy másika hiányzik is, még nem mondhatni, hogy a tulajdonjog nincs meg.:í Nem dönti meg ezt az elvet az sem, hogy az örökhagyó által adott bekebelezési engedély alapján az ő halála után, tehát a mikor már az örökös volt a hagyatéki vagyon tulajdonosa, bekebelezések eszközölhetők; mert ily bekebelezést az örökös akkor is köteles tűrni, ha a hagyatéki vagyon már az ő nevén áll, s erre a hitelező őt per útján is szoríthatja. E részben is a telekkönyvileg bejegyzett és a még be nem jegyzett örökös jogi állása között csak formális, de nem materialis különbség van. Arra a czélra azonban, hogy az örökös a tulajdonos minden jogait gyakorolhassa, szükséges, hogy tulajdonjogát a telekkönyvbe bejegyeztesse. Ez a bejegyzés az örökös fellépésére és kérelmére, ilyennek hiányában hivatalból indított hagyatéki eljárás útján történik. Az ipso jure öröklés elve érintetlenül fennáll a magyar jogban, de a telekkönyv állásában szükséges rend fentartásának czéljára elrendelte a törvényhozás, hogy oly esetben, a mikor a hagyatékhoz ingatlan tartozik, és az örökhagyó halálától vagy a holttányilvánító itélet jogerejüvé váltától számított 3 hónapig senki sem kérte a hagyatéki eljárást, sem öröklési vagy hagyományi bizonyítvány kiadását, akkor a hagyatéki eljárást hivatalból kell megindítani, még oly esetben is, a mikor más okból (mert az örökös, utóörökös, kötelesrészre jogosult kiskorú, gondnokság alatt áll, távol van stb.) az eljárás hivatalból való megindításának nem volna helye.4 Az ebbeli eljárás kizárólag az ingatlanra vonatkozó tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésének czéljára szolgál.5 1 Báhr: Die preussischen Gesetzentwürfe über die Kechte am Grundvermögen 82. 1. 2 Strohal id. ért. 326. 1. 128. jegyz. a. :í Az, hogy a tulajdonos minden jogait nem gyakorolhatja, megtörténhet a bekebelezett tulajdonosnál is, pl. ha nincs birtokban, a tulajdonjog leglényegesebb részét nem gyakorolhatja, s ennek daczára mégis ő a tulajdonos. 4 1894: XVI. t.-cz- 2—4., 72—76., 88., 99., 106. §§. 5 Az 1894 : XVI. t.-cz. 61. §-a szerint az érdekeltek kivánatának ellenére nem szabad a hivatalból elrendelt hagyatéki eljárást más, mint az ingatlan hagyatéki vagyonra kiterjeszteni.