Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

109 köteles. A tulajdonjog bekeblezése iránti intézkedés, miután ez az ítélet jogerejűvé válta után végrehajtás vagy a telekkönyvi hatósághoz intézett kérvény által lesz az ítélet alapján szorgalmazandó, nem tárgya az Ítélet rendelkező részének.1 Az ingatlan tulajdonjogának megszerzése együtt jár az ingatlannal járó jogok megszerzésével; 2 de a tulajdonnal a nyilvánkönyvbe bejegyzett terhek is átszállanak.3 Ha azonban valamely ingatlant meghatározott összegért adtak el, és annak nagyságából vagy más körülményekből az tűnik ki, hogy az eladó tehermentesen volna köteles az ingatlant átadni; és ha a vevő mégis kifizeti a terheket: akkor azt az összeget, a melyet a vevő a terhek törlesztésére fordított, a vételárból le kell vonni. Másrészt a vevő a vételárt vagy ennek megfelelő részét csak akkor köteles az eladó kezéhez fizetni, ha ezen fizetés daczára az ingatlan megterhelt volta miatt az ismételt fizetés veszélyének nincs kitéve. Ellenben ha ily veszélyt igazol, fizetés helyett a vételárt birói letétbe helyezheti.4 Ha a vevő a vételárt mégis kifizette, az eladó az ingatlan terheiért szavatol; de ennek alapján a vevő, mielőtt fizetésben marasztalták, ellenkező kikötés nélkül csak biztosítást követelhet.5 7. §. Tulajdonszerzés örökösödés által. Az osztrák polgári törvénykönyv a tulajdonszerzés egyedüli módjaként — eltekintve az elbirtoklástól — a telekkönyvi bekebelezést jelöli meg, és örökösödés esetén is a szerzés feltételéül állítja föl a tulajdonjog bejegyzését." Kétségtelen ugyan, hogy a tulajdonos összes jogosítványainak gyakorlásához szükséges a bejegyzés, de nem áll, hogy az örökös a tulajdonjogot csak a bejegyzés által szerezné meg.7 1 «Az ugyanazon ítéletben elrendelt telekkönyvi bekebelezés mellőzendő volt, mert felperest azt keresetében nem is kérte, de ha kérte volna is, annak elrendelése ebben, a polgári törvényszék előtt indított perben illetékesen nem'is történhetett volna.» (C. 1870. évi 3458. sz. Dvtár r. f. VIII. 157. sz.) 2 Osztr. ptkv. 442. §. «A legelő az ingatlan tartozékát képezvén, annak tulajdonosául az vélelmezendő, kinek az ingatlan tulajdonjoga telekkönyvileg nevére van bekebelezve.* (C. 1875. évi 8684. sz. Dvtár r. f. XV. 52. sz.) «A regalejog a nemesi birtok tartozékát képezvén, az ha a birtokra vonatkozó átruházási szerződésben külön nem említtetik is, a birtokkal együtt átruházottnak tekintendő.)) (C. 1875. évi 7509. sz. Dvtár XIV. 202. sz.) 3 Osztr. ptkv 443. §. 4 A Curia 39. számú teljes ü. döntvénye ; 1890. évi 6920. sz. (Márkus: I. kiad. I. 330. 1.) s C. 1876. évi 592. sz. (Dvtár r. f. XV. 97.); 1877. évi 3347. sz. (u. o. XVIII. 11.) 6 «Ha ingatlan javak tulajdonjoga valamely örökségnek birói átadása következtében ruházandó át, ezen okiratok bekebelezése szintén megkívántatik.)) (436. §.). 7 Már Pont («Revue critique de legislation et de juris-prudence» folyóirat 1854. évi folyamában 168. 1.) ennek az elvnek az ipso jure örökléssel való