Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

100 minden szerzési módot meg kell előznie a szerzési czímnek ; mert csak az válhat létezővé, a mi lehetséges.1 A tulajdonszerzés vagy eredeti (közvetlen) vagy átszármazott (közvetett). Az eredeti szerzés vagy független az eddigi tulajdontól, vagy azzal összefüggésben áll. Független eredeti szerzési módok: 1. az uratlan dolgok birtokba vétele (occupatio), 2. valamely dolog átalakítása (specificatio); 3. idegen dolgon lévő termények megszerzése dologi jog alapján. Az eddigi tulajdonnal összefüggő eredeti szerzési módok: 1. a saját dolog termékeinek megszerzése, 2. saját dolognak idegen dologgal való összevegyítése, 3. a birtok növekedése a folyam medrének változtatása következtében.Az átszármazott szerzési módok: az átadás (traditio), a telekkönyvi bejegyzés, és a birtokbavétel örökösödés következtében. Az elbirtoklás az eredeti és átszármazott tulajdonszerzés között a középen áll; mert ott, a hol a telekkönyvi intézmény áll hatályban, indokoltan sorozható a szerzési módok egyikéhez úgy, mint a másikához. Szabadon álló dolgoknál a czím az azok birtokbavételére velünk szü1 A szerzési czím és szerzési mód ilykép való megkülönböztetésének tarthatlanságát az újabb tudomány ezáfolhatlanul bebizonyította. Az egész elmélet a római jog félreértett magyarázatából származott (lásd ennek bizonyítékait Hoffmann: «Vom titulus und modus acquirendi» czímű művében, V. ö. Unger System II. kötet 101. s köv. lap) és az előforduló tényekkel szemben erőltetett következtetéseket vont maga után, a melyek gyakorlati alkalmazásukban számos tévedés indokaivá váltak. Legkirivóbban tanúsítja az elmélet tarthatatlanságát maga az élet, a mely számos esetben meggyőz arról, hogy a czím és a mód közötti megkülönböztetés nem lehetséges. Ki fogná például elfogadhatólag megkülönböztetni, hogy az eredeti szerzésnél, vagyis az uratlan vagyon elfoglalásánál, mely tényben jelentkezik a szerzési mód ? vagy az ipso jure örökösödésnél miben nyilvánul a szerzési czím és mi a szerzési mód ? A régi elmélet hivei tudatával birtak a visszásságoknak, de azok előtt nem akartak meghajolni. Azonban — mint helyesen mondja Unger — épen a midőn ezekre és számos más esetekre vonatkozólag az elmélet helyességét akarták bebizonyítani, legkirívóbb bizonyítékot szolgáltatták annak tarthatatlanságáról. így Zeiler (Commentar II. köt. 157. 1.) s utána Nippel (i. m. III. köt. 255. lap) a fentebbi esetekre reflectálva mondják : «Sie schmelzen in einander, so dass der námliche Act Titel und Art zugleich sei», vagyis azt mondják, a mi újabban általában megállapíttatott, hogy a megkülönböztetés mereven fenn nem tartható. E mellett ha a szerzési czím tágabb értelemben vétetik, úgy a mint az osztrák törvény veszi, annak a dologi jogokra való szorításának értelme sincs ; mert a kötelmi jogok sem szerezhetők meg, ha nincs meg az azok megszerzéséhez való jogi lehetőség. (V. ö. "Winiwarter i. m. II. k. 143. 1.) Azért bár bizonyos, hogy a legtöbb esetben a tényleges szerzést meg kell előznie más ténynek, a mely azt jogszerűvé teszi, ez mégsem indokolja a czím és mód közötti megkülönböztetés helyességét, annál kevésbbé szükségességét. 2 V. ö. Kirchstátter i. m. 177. 1.