Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)

Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja

96 idézett félnek kizárólagos örökösi minőségét, még pedig abban az esetben is be kell igazolni, a mikor ezt a minőségét a perbe idézett alperes kétségbe nem vonta.1 A kereseti kérelemnek vagy a közös ingatlan tényleges felosztására vagy annak árverés útján leendő eladatására kell irányulnia. Ha a kereseti kérelem a vagyon tényleges felosztására szól, felperesnek a felosztás módjára vonatkozó tervét is elő kell adnia ; és a biróság csak akkor rendelheti el a tényleges felosztást, ha annak módját a perben kellőleg megvitatták.2 A közös vagyon árverés útján való eladásának csak abban az esetben van helye, a mikor a közös dolog vagy éppen nem, vagy értékének nevezetes csökkenése nélkül nem osztható meg. Ilyenkor azonban, ha csak egy részestárs is kivánná, az ingatlant birói árverés útján el kell adni,:í és 1 «A telekkönyvi tulajdonos örököse ellen annak telekkönyvi jogára vonatkozólag indított perben, a perbe idézett félnek kizárólagos öröklési joga abban az esetben is igazolandó, ha e minősége a perbe idézett alperes által kétségbe nem vonatott». (C. 1875. évi 9086. sz. Dvtár r. f. XV. 66. sz.) Hogy e vizsgálatnak hivatalból kell történie, a dolog természetéből következik, mert ellenesetben perbe nem idézett személyek jogai szenvedhetnének esetleg sérelmet. 2 ((Vagyonközösség megszüntetése végett indított perben felperes illetőségének kiadása csak abban az esetben rendelhető el, ha felperes a felosztás mikénti létesítése iránti tervet a perben felmutatta, vagy a vagyonnak birói árverés utján leendő eladását kérte és e körülmények a perben meg vannak vitatva..) (C. 1872. évi 92-25. sz. Dvtár r. f. VIII." 489. sz. a.) Igaz ugyan, hogy egy más határozatában azt is kimondotta a legfőbb Ítélőszék, hogy : «a vagyonközösség megszüntetése, illetve az erre való jogosultság az arány meghatározása mellett kimondandó abban az esetben is, ha felperes e közösség megszüntetésének mikénti eszközlésére szükséges adatokat elő nem terjesztette. Ez az utóbbi hiány csak arra szolgálhat indokul, hogy a vagyonközösség megszüntetése folytán szükségessé vált tényleges kihasítás nem rendeltetik el.» (C. 1873. évi 9266. sz. Dvtár r. f. XI. 43. sz.). Minthogy azonban ez esetben a legf. Ítélőszék a vagyonközösséget nem szüntette meg, az ily elvi kijelentésnek gyakorlati jelentősége legfeljebb oly esetben van, midőn az arány határozatlan, amennyiben legalább ennek megállapítása eszközöltetik. Ha azonban az arány határozott, az ily elvi bejelentés után a fél ott van, a hol annak előtte volt, s új pert kell kezdenie azon az úton, a melyet már az anyaper megkezdése alkalmával követnie kellett volna. 3 Osztr. ptkv. 843. §.; és nem lehet a vagyonközösségben maradni nem akaró felet saját jutalékának árverés útján leendő eladatására kényszeríteni, mert: «a polg. törvk. rendtartás 422. §-a (helyettesíthető most az 1881 : LX. t.-cz. 156. §-ának első bekezdésével) csakis a hitelező által az adós ellen intézendő végrehajtás eseteire vonatkozván, s ennélfogva az a telekkönyvi közös tulaj dontársak kölcsönös jogaira alkalmazható nem lévén, ha az egyik tulajdonostárs a vagyonközösség megszüntetését óhajtja, jogosítva van, más alkalmas felosztási mód hiányában, nemcsak saját jutalékának, hanem az egész ingatlannak birói árverés útján leendő eladatását s a befolyt vételárnak a részek arányához képest való felosztását kérni.» (C. 1876. évi 937. sz. 1876. évi 21. sz. «Curiai határozatok* 117. sz. a.). — Mely vagyon osztható fel, ez természetesen az egyes eset körülményeitől függ. Az ingatlanok rendszerint feloszthatók; e ^elosztás feltétele azonban, hogy minden rész alkalmas legyen arra, hogy önálló jogi egészet képezzen s így önálló uralom tárgyáúl szolgálhasson. (V. ö. Unger i. m. I. k. 415. 1.) Sőt oly vélemény is van, hogy nagyobb városokban a házak sem képeznek feloszthatlan vagyont. Ennek azon-