Zlinszky Imre: A magyar telekkönyvi jog (1902)
Második rész: A telekkönyvbe bejegyezhető jogok és a birtok, mint a nyilvánkönyvi bejegyzés alapja
97 a vételárt a részesek közt fel kell osztani.1 Szabály, hogy a közösség megszüntetése időn kívül vagy a többiek kárára nem szorgalmazható ;2 az ingatlanok értékének általános csökkenése azonban nem oly ok, mely a tulajdonostársat a vagyonközösség megszüntetése iránti jogában gátolná.3 Ha az ingatlan jelzálogilag terhelve van, akkor meg kell különböztetni, vájjon a jelzálogjog csak egy, vagy legalább nem valamennyi társtulajdonos jutalékát-e, avagy valamennyinek jutalékát és e szerint az egész ingatlant terheli ? Az első esetben, és ha az ingatlan természetben osztandó fel: a jelzálogos hitelező meghallgatása, tehát perbe idézése múlhatlanúl szükséges ; mert az által, hogy az adós az ingatlannak hányadrésze helyett külön kiadott telekrésznek lesz tulajdonosává, a jelzálogjog tárgya változik. Ellenben ha a jelzálogjog az egész közös ingatlant terheli, a jelzálogos hitelező perbe idézése nem föltétlenül szükséges ; mert a mennyiben az ingatlan tényleg megosztatik, az 1881 : LX. t.-cz. 220. §-a szerint a jelzálogos hitelezőt a végrehajtást foganatosító telekkönyvi hatóság hallgatja meg a tkvi rend. 56. §. d) pontjának tekintetéből is; ha pedig a közösség megszüntetése az ingatlannak eladása és a befolyt vételár felosztása útján czéloztatik, érdekeinek megvédésére a végrehajtási árverés iránti eljárás során van még alkalma.4 Tekintve azonban, hogy ha a kereset a közös ingatlan elárverezésére irányúi, és alperes ezt ellenezvén, a biróság a természetben való felosztást tartja elrendelendőnek, a keresetet mégis kénytelen volna elutasítani, mert ebből a szempontból a hitelező meg nincs hallgatva : az utóbbi esetben is a jelzálogos hitelező perbe idézése czélszerű. A közösség megszüntetésére irányuló keresetet a telekkönyvben fel lehet jegyezni a kir. Curia 11. számú teljes ülési döntvényének daczára; mert az azzal indított per tárgya nem valami kötelmi jog érvényesítése, és czélja nem dologi jog szerzése a telekkönyvi bejegyzés kieszközlése által, hanem (úgy mint a jelzálogi keresetnél) a már meglevő dologi jogból (a telekkönyvben bejegyzett tulajdonból) eredő igény érvényesítése. A kereset elleni kifogások vagy arra irányúihatnak, hogy az ingatlan természetben fel nem osztható, vagy ha elárverezését kérték, arra, hogy az ban még tekintettel az osztrák törvény által fentartott közös tulajdonra sincs jogi alapja. (V. ö. Stubenrauch i. m. I. k. 1123. lap, ki az osztrák judicaturából erre vonatkozólag több érdekes adatot közöl.) 1 Osztr. ptkv 843. §. «Közös dolognak, mely vagy épen nem, vagy értékének nevezetes csökkenése nélkül természetben fel nem osztathatik, birói árverésen való eladatását és a vételár felosztását mindegyik részestárs jogosítva van kérni.» (C. 1876. évi 937. sz., Dvtár r. f. XV. 78. sz. a.) 2 Osztr. ptkv 830. §. Az osztrák polg. törvénykönyvnek ide vonatkozó intézkedései a legfőbb itélőszéknek 1876. évi ápril 22-én 3336. sz. a. kelt határozata szerint az osztr. polg. törvknek az ideiglenes törvénykezési szabályok 21. §. által fentartott, s annálfogva ma is alkalmazandó szabályai közé tartoznak. (L. 1877. évi 20. számú «Curiai határozatok)) között 111. sz. a.) 3 C. 1876. évi 937. sz. (Dvtár r. f. XV. 78. sz.) 4 Lásd az 1893. évi 24366. sz. rend. 66. §-ának 3. bekezdését. Zlinszky-Imling : Telekkönyvi jog. VI. kiad. 7
