Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 77 — emelkedett és a római jog felvétele után ott is, hol fennállott, rövid idő alatt elenyészett2); b) a polgári családi vagyon (bürgerliches Erbgut), mely alatt az az öröklött vagyon értetik, mely felett a tulajdonos sem életében, sem halála esetére rendelkezni nincs jogositva s mely szabály némely városokban, igy különösen az éjszak német kereskedő városokban is fenntartatott, de az öröklött vagyon fogalma elannyira különbözőleg határoztatik meg, hogy általános szabály alá nem vonható, így p. o. az éjszaki német kereskedő városokban minden örökölt vagyon, legyen az ingó vagy ingatlan, családi vagyonnak tekintetik, mig a szász jog szerint csak az ingatlanok s ezek közül is csak azok, melyek a nagyszüléktől, vagy még távolabbi felmenőktől származtak, a van der Stadi-jog szerint pedig oly vagyon tekintetik családi örökös vagyonnak, mely legalább kétszer képezte egyenes ágban öröklés tárgyát. A forgalom emelkedésével azonban ez az intézmény is, ott hol fenntartatott is, eltöröltetett, vagy pedig — mint az éjszaki városokban — csak a halál esetére való rendelkezés lett korlátolva az ily javakban, mig az élők közötti átruházásnál a vagyon e minősége folytán semmi kivétel sem létezik; 3) c) a nemesi törzs vagyon, melynél fogva a vagyon családi jellege, úgy élők között, mint halál esetére való rendelkezésnél fenntartatott s a tulajdonos rendelkezési szabadsága a várományosok joga által van korlátolva. E javakban csak a férfi családtagok örökölnek, s az az elv áll fenn, hogy az visszaszáll azon ágra, melytől származott. E kivételes öröklési rend az egyes családoknál családi szerződések s illetve családi statútumok által van szabályozva s általános jogi jelentőséggel nem bir 4) ; d) végre a törzsvagyon rendszer maradványai sorába sorozható a családi hitbizományok intézménye, melynek czélja volt a vagyon elidegenithetlenségét s a férfiág előnyét a római jog uralma alatt is fenntartani s illetve ennek tanával öszhangba összhozni. Ez intézmény tehát méltán sorolható a törzsvagyon rendszer maradványai közé, mert ennek folytán a család tulajdonjoga állapittatik meg a vagyonra, és a tulajdonos rendelkezési szabadsága teljeJ) Mittermayer i. m. II. kötet 527. lap. 2) Zimerle i. m. 256. lap. 3) Lásd e vagyonrendszer részletes ismertetését Zimerle i. m. 256 — 263. 1. 4) L. Bővebben Zimerle i. m. 263 — 277. lap.