Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)
I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre
— 78 — sen meg van szorítva, épen ügy, vagy még jobban, mint hajdanában a törzsvagyonra nézve volt.1) 2. §• A mai Németországhoz nem tartozó germán s rokon népek öröklési joga szintoly változatos , vagy sok tekintetben tán még sajátlagosabb képet tár elénk, mint a most tárgyalt germán öröklési jogok. A germán jogfejlődés története hézagos maradna, ha e népek öröklési jogaira egy futó tekintetet vetni elmulasztanánk. Vázlatunkat a bennünket legközelebb érdeklő osztrák népek öröklési jogánál kezdjük. Az osztrák állam legtöbbjeiben egy igen sajátságos intézmény foglalt helyt az öröklési rend megállapításánál, melynek lényege abban öszpöntosul, hogy miután a vagyon felfelé, illetve oda vissza, honnan származott, nem szállhat, a felmenőket örökösödési jog nem illeti. -) E szabály évszázadok során át következetesen alkalmaztatott, ügy hogy midőn a XVI. században, valószínűleg a római jog behatása folytán, az öröklési rend szabályozásánál, az eddigi gyakorlattól eltérések történtek, több rendbeli törvényes figyelmeztetések bocsájtattak ki, melyek lényege az volt, hogy az eddigi jogszabály, mely szerint a felmenők az öröklésből kivannak zárva, pontosan fenntartandó 3). Csak a XVI. században III. Ferdinánd alatt ki') L. erről részletesebben Zimerle i. m. 277 — 292. lap. s) Lásd az erre vonatkozó bizonyítékokat Wasserschleben : Das Princip deri Erbfolge nacb áltesten deutselien und verwandten K,echten« czimü müvében 33. s köv. lap. E szabály kiválólag' alsó és felső Austriában dívott, s ott legtovább fennállott; érvényben volt azonban — mint azt Wasserschleben eredeti források után kimutatja — Tirolban, Voralbergben és blumeneggi uradalomban is. (L. id. m. 44. s köv. lap). 3) így a felső Ens feletti Ausztria részére kiadott Landtafel rendeli: »weil in diesem Lanndt von vbralten Herkhommen dass die so in aufsteigend Inni den Verstorbenen verwahnt sein .... khein Zuetritt zue desselben Verlassung habén, so gahr dass aucli in zebenden grad der seitenverwanten ia im Mangl derselben auch der Fiscus einem elie-leibliclien Vater, Muetter, Anherrn und Anfrauen auscblieszen thuet so solle es auch hinfuero bey solchen Herkhomben verbleiben (5. Theil 7. Tittel.) L. IVassersclileben idézett müvében 36. lap. Hasonlólag az Ens alatti Austria egyik traktatussa mondja : »Hieneben ist zu vermerkhen,