Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 74 — nyert; míg más részről egy a római jogban ismeretlen intézmény lett a német végrendeletekben meghonosítva: a végrendeleti végrehajtók intézménye, kikre volt a vagyon felosztása, sőt gyakran az örökösök megnevezése is bizva a végrendeletben, ugy hogy harmadik személyek irányában ők képviselték az örökhagyót, annyiban és oly körrel, mennyiben erre a végrendeletben megbízást nyertek l). A végrendeletek mellett igen fontos körrel birtak az örökösödési szerződések is, melyek annál nagyobb figyelmet érdemelnek, mert azok Németországban a római jog ellenére vivták ki érvényüket, még pedig a XVII. században, tehát akkor váltak általánossá, midőn a római jog — mely rútaknak és hatálytalanoknak nyilvánítja az örökösödési szerződéseket, — már egészen elfoglalta a tért.2) Az örökösödési szerződés lényege és jogi jelentősége felől sokat vitatkoztak a német tudósok, kik a szerződéses örökösödési jog lételével sehogy sem tudtak megbarátkozni, de az örökösödési szerződések intézménye sokkal nagyobb terjedelmet nyervén Németországban, semhogy azt bármely theoria egy tollvonással eltörölni képes lett volna, igyekeztek azt a tudományos elveknek megfelelő elmélet alá vonni, de nem sok sikerrel s utoljára is meg kellett barátkozni azzal a felfogással, mely az örökösödési szerződésekben egyszerűen oly kétoldalú visszavonhatlan jogügyletet lát, melynek közvetlen tárgya egyik, vagy mindkét szerződő fél utáni öröklés, és pedig olyképen, hogy annak közvetítésével az örökség vagy megszereztessék, vagy feladassék 3). Tárgya tehát : az öröklés, és nem a hagyaték s ennélfogva az örökhagyó egyáltalán nincs korlátolva abban, hogy vagyonáról életének tartama alatt szabadon rendelkezhessék. Számos és tagadhatlanul gyakorlatilag gyakran érdekes jogi kérdések merülnek fel e tan felett s számos jeles monographiáknak adott léteit3) e jogintézmény sajátságossága, szemben a Nemetor!) Mittermayer i. m. II. k. 589. 1. V. ö. Zoepfl i. m. III. k. 273. 1. A végrendeleti végrehajtói intézmény jellege és lényegérül lásd különösen Beseler i. ni. 679. s köv. 1. és Bluntscldi i. m. 733. lap. 2) Vajkai i. m. 86. lap. 3) V. Ö. Vajkai i. m. 86., 87. lap. <) A számos monographiákat lásd felsorolva Beseler idézett müvében 657. lap, ki maga is igen terjedt és tanulságos monographiát irt az örökségi szerződésekről.