Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)
I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre
- 75 — szágban hatályos római öröklési rendszerrel. De miután e részletelv feltett kérdésünkre nem bírnak befolyással, az intézmény rövid meg. említését elegendőnek véljük 1). III. A törzsvagyon rendszer alapelveinek ily módon s fokonként történt átlyuggatása, mely a vagyon, család s öröklési jog egész rendszerét alapjában változtatta meg, nem maradhatott kihatás nélkül az örökség jogi minőségének és az örökös fogalmának meghatározására sem. Miután a szerzett vagyon felett való rendelkezés megengedtetett, ennek természetes következménye lön, hogy e vagyonnak a hagyatéki terhekért szavatolni kellett -) A goslari statútumok 3) és a kulmi jog 4) még tovább mentek s felállítják az örökhagyó, az örökös által való képviseletének elvét s ennek folytán a hagyaték terheit az öröklött vagyonból is fedeztetni rendelik, mert az adósságok, ha az örökhagyó élne is, oly valódi szükséget képeznének, melynél fogva az, a várományosok hozzájárulása nélkül is, jogosítva lenne eladni törzsvagyonát, érvényt kell ezen elvnek tehát nyernie az örökösre nézve is7 ki az örökhagyónak vagyonjogi személyiségét folytatja 5). Ez elv utóbb, midőn az ingatlanok átruházási tilalma mindinkább háttérbe szorult s új jogalakulást nyert, ezzel együtt szintén érvényre emelkedett s először is a városokban állíttatott fel,' ) az a J) L. ezekről bővebben Beseler idézett müvén kívül Mittennaycr i. m. 562_ s kőv. lap, továbbá Bluntsclüi i. m. 727. s. köv. 1. Az örökösödési szerződések intézményének történeti fejlődését igen érdekesen s kimeritően tárgyalja Waller többször idézett német jogtörténetének II. kötetében 243. s köv. lapon, ki Beselernek a régibb jog szempontjából való több felfogásainak bibás voltát is alaposan kimutatja, s az intézmény történeti fejlődését kellő világosságba belyezi, mi Beselernek nem egészen sikerült. -) Mittermayer i. m. II. kötet 508. lap. 3) Goslarer Stat. s 7. 5 s köv. »\vat man up enne tbo klaghende lieft ven scult wegbene oder van scaden ; of be sterft, der mot sin erve vor antwarden to deme selven recbte alte he selve scolde of be levede. V. ö. Zimerle i. m. 246. 1. 12) jegyz. a. 4) Cilim. R. 4. 91. »Stirbet einer und lessit steende eygenbynnen wicbbilde und andirs keyn gut, wer sich de-t erbit undir wyndet alse ein erbname der mus des toden redliche schuld gelden und betzahlen. V. ö. Zimerle i. b. 5) Zimerle i. m. 246. lap. 6) Beseler i. m. 631. lap.
