Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 73 — A halálesetre való végrendelkezések a déli országokban a papság által hozattak gyakorlatba, és pedig, hogy azok végrehajtása az örökösök által biztosittassék, az a hit terjesztetett, hogy az ily végrendelkezés folytán rendelt adomány isten adományának tekintetik és ennélfogva az örökös, midőn a végintézkedést teljesítette, isten rendelésének vélt eleget tenni. Hogy az ily rendelkezésnél a pap, mint isten szolgája nem hiányozhatott, magától értetik1), minek azután ismét a lélek üdvösségéért történt hagyományozások lettek következményei, mely hagyományok gyakran igen tetemes összegre rúgtak, elannyira, hogy az ingó vagyont rendszerint az ily ájtatos hagyományok emésztették fel2). A déli részeken az ájtatos hagyomány rendelése a végrendelet oly lényeges kellékének tekintetett, hogy ha az örökhagyó ez iránt nem tett intézkedést, a biró az örököst bizonyos résznek e czélra leendő kiadására kötelezte 3). Az ut eként meglévén törve, már a középkorban is a halál esetére való intézkedések mindinkább gyakoribbá kezdettek válni. Először azoknál a népeknél nyertek elterjedést, melyek a római joggal korábban megismerkedtek 4) utóbb főleg a városokban jöttek szokásba, ugy hogy a tizenharmadik században, némely városokban egyedül a végrendeletek képezték a halál esetére tervezett intézkedések szokásos alakzatát5). — De a végrendeletek kellékei nem voltak azonosok a római végrendeletekéivel; igy hogy többet ne említsünk, a római jog az a szabálya, hogy a végrendeletben az örökös megnevezése mulhatlan kellék, a német jog szerint érvényt nem J) Schwabenspiegl c. 15. »pfafen mit den er sine sele diucli solte schaffen. V. ö. Siegl i. m. 138. lap. 2) Ily hagyományt, ha rendeltetése nem volt közelebbről meghatározva, a Schwabenspiegl következőleg rendeli felosztatni: »dem pharer daz eine teli das ander teil sol man under arme lüte teiln, daz dritte armen bilge: im uber wer ze forenne. (Schwabenspiegl c. 166). 3) Schwabenspie.pl c. 14. »Die nehsten érben soln daz gut nemen, und suln der sele ir theil gebén«. E rész rend szerint az ingóságok */t része volt »von dem varrenden gute man sol der sele ir teil gebén u. o. c. 5. »der soll das vievte teil der sele geben« u o. c. 166. V. Ö. Siegl i. m. 139. 1. Mittermayer i. m. II. kötet 587. s köv. lap. 4) A burgundok s keleti góthoknál igen régi időkből vannak ily végrendeletek közölve Savignynál Geschichte des römischen Eechts im Mittelalter II. k. 104. s köv. 1. s) V. Ö. Vajkai i. m. 84. lap.