Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 59 — Végre a harmadik felfogas, mely a Richt Stig. Landrechtenben foglalt helyt, mely szerint a felvérek a teljes vérű unokatestvérek után soroztattak. l) E források nem tesznek különbséget abban, hogy a fehéreknek atyjuk vagy anyjuk volt-e közös, valamint az is közönbös, hogy a vagyon az atyától vagy anyától származott-e 2). Ezek s több más csekélyebb jelentőségű sajátságok fejlődtek a nemet öröklési jogban, és változtak is, módosultak ahoz képest, mint a törzsvagyon rendszer szigora, a változott viszonyok folytán ezekhez alkalmazkodva módosult s változott, mindaddig, mig teljesen letűnt az élő intézmények sorából. A törzsvagyon rendszer alapján a földbirtoknak a családra vonatkozó államjogi jelentőségében nyilvánult. A család a családi vagyon birtokossá által képviseltetett a nép közönséges gyülekezetében, melyben való részvétel feltétele a szabad birtok volt. Jóllehet a királyi hatalom fokozatos növekedése, a népközség körének határaira és annak jelentőségére kihatás nélkül nem maradhatott, nem ez volt okozója a régi alkotmány eltörlésének, mert a királyi hatalom növekedése mellett is háborítatlan fennállott a kerületi (gau) rendszer, melyen az alkotmány nyugodott s csak e rendszer bukása vonta maga után a törzsrendszer átalakulását is. A kerületi szervezet bukását pedig több összefüggő tényezők idézték elő s törték meg ez által az utat a régi elveknek uj alapon való átalakulására. A családi szoros kapocs lazábbá válta, mely annál nagyobb mérvben jelentkezett, minél szorosabb lett az a kapcsolat, mely az államhatalom erösbülésc folytán az állam polgárait összefűzte; a földbirtok egyenlő felosztásának megzavarása s a birtok kevés kezekben való egyesitése; a szabadoknak alárendeltetése más szabadok alá a hűbérrendszer által; az alattvalói viszony megszűnte az immunitások') Richtes Stiij. C. 23. 6. Weres tu aber des toten gantzer brúder sone, und ver jener sein halben brúder, so frág ob du icht alsó nahen eins vollen und gantzen vettern eigen érbe seist alsó sein halber brúder. Dat feudes man. V. ö. Siegl i. m. 63. 1. 243) jegyz. a. 2) Hambr. Stadv. I4'j7. <l. 12. Vor twier Hande kindere sint, unde dar ein kind entwischen is, unde sturvet das kind, dat gut schallde vallen uppe sines Vaters kindere, unde sine Moder gelieck. V. ö. Siegl i. m. 63. 1. 244) jegyz. alatt. V. ö. Walter i. m. 240 lap. Lásd az erre vonatkozó idézeteket Siegl i. m. 64. 1. 246, 147) jegyz. a.