Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 54 — örökligyó tartozásait nem tekintette egyébnek, mint az örökség értekének csökkenését okozó tényezőnek, vagyis az örökségen nyugvó tehernek, nem az örökös személyes kötelezettségének 1), s azért az örökség megszerzésével hallgatag mindig össze volt kapcsolva a rómaiaknak leltár-jogkedvezménye. 2) Az eredeti német felfogás szerint e tartozás nem terhelte az egész hagyatékot, igy jelesül az ingatlanokból, melyek nem tekintettek az elhunyt kizárólagos tulajdonának, s ennélfogva azokkal sem rendelkezni, sem azokat terhelni nem állott jogában, az örökös nem volt az adósságok fizetésére kötelezve, s a tartozások fedezésére alapul csakis az ingók szolgáltak s), és ha ezekből a követelés nem fedeztetett, a veszteséget a hitelező szenvedte.4) A német jogászok között ma is eldöntetlen vita tárgyát képezi az öröklési rend, vagyis az, hogy mily sorrendben hivta fel a német jog az öröklésre a család tagjait. Némelyek ugyanis azt vitatják, hogy a német örökösödési jog a parentalis rendszeren, vagyis azon sarkallik, hogy azok hivatvák az öröklésre, kik az örökhahagyóktól, vagy ilyenek nem létében, kik az örökhagyóval közös legközelebbi törzstől származnak, ez utóbbiak között ismét a rokonsági fok közelsége állapitván meg az elsőséget. 3) Mig mások azt vitatják, hogy a lemenők ága kizárja a felmenők ágát, ez utóbbi pedig, — tehát nem csak az atya és anya — az oldalágat.b) !) A régi jogok ide vonatkozó idéyeteit. L. Siegl i. m. 177—178. 1. *) Vajkay i. m. 81.1. és Miüermayer i. m. II. k. 507. 1. 3) »der (erve) die seultgelden alsó verne, als das erve geveret, an varender habe« (Sachsenspiegl 1. 6. §. 2.) Továbbá a görl. Landr. Art. XLVI. §. 9. »s war den man vorsinie (tode) suldich ist darne soln nacb sine tode die durch recht nicht geldin, die sin érbe nemin an sinen hufin, oder an sinen bonne, sonder die die sin érbe nemin an sine varinde gnte (fabrende gute). Idézve Siegl után i. m. 78. 1. «) »Mit dem eigen darf er kein schuld gebén, wan er es an senis érben gbued nicht gelassen mag.« Bichterstig C. 10. Idézve Siegl után i. m. 179. 1. 5) így : Blunschli i. m. 690. s köv. 1. Beseler i. m. 636. s köv. lap. Waller i. m. II. kötet 230. lap. 6) így Wasserscldeben: kinek e kérdésre nézve több igen érdekes polémiát idézett elő jeles forrás munkája: »Das Princip den Erbenfolge nacb álteren deutseben und verwandten Bechten« és Siegl i. m. V. Ö. Wcnzel: Egyetemes európai jogtörténet 226. lap.