Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 52 — ily százas kerület képezett egy megyét (Gau), mely az egyesülés végpontját képezte. E szervezet szolgált a hadi szervezetnek is alapjául. 1) Az elfoglalt vagyon a család tulajdona volt, s annak birtokosa csak haszonélvezője, csak a család megbízottja volt, melynek beleegyezése nélkül a vagyon felett nem rendelkezhetett. A családfő képviselte a családot annak ügyeiben s állott helyt érte a harczban, hol a harczosok a családok szerint sorakoztak. -) A család e benső összeköttetése azonban, legélesebben az örökségi jogban nyert kifejezést. Valamint a földbirtok fogalma nem tételezte fel a családfő korlátlan rendelkezési szabadságát, hanem az a családtagok igényei által van korlátolva, épen úgy az öröklési jog benső indokát sem az örökhagyó akaratja, hanem a családnak a birtokra való igényei képezték. Ennélfogva a germán öröklési jog nem volt végrendelet nélküli öröklés. A törvényes öröklés nem jelentkezik itt az örökhagyó akaratjának pótlójaként, mert az örökhagyónak nem volt a vagyonával való rendelkezés jogában ; akaratnyilvánítását korlátolta a családnak a törzsvagyonra való igénye. 3) A család benső összeköttetése a német jogban oly behatóan nyilvánult, hogy ott nem különböztettek meg a »sui haeredes«-ek, mert minden örökös, vele született jogánál fogva, »suus haeres« volt. Az egyik családtag elhunytának nem az volt következménye, hogy a család legközelebbi tagja utána örökölt, hanem csak az, hogy a családi birtok az örökhagyó halála folytán urat változtatott.4) Az Öröklési jog e jellegének folyományai, a germán öröklési jog minden alaptételei. A római jogban az örökhagyó védelmezett akaratja volt az öröklés alapja; mig a germán jog szerint az örökös, már az örökhagyó életében létezett jogának teljes élvezetébe lépett annak halála folytán. És azért nincs a germán jog szerint végrendelet, J) L. Zimerté. l)as deutsche láamnlgutsystem 10. lap. 2) Zimerle i. ín. 21. 1. 2) E helyzetet fogta fel Tacitus^ midőn a germánok jogát következőleg jellemzi : »haeredes tamen successores que sui cnique liberi, et nullum testamentum. Germania.« Cap. XX, 4) E viszonyra is feltalálta Tacitus a találó kifejezést, midőn a birtokra vonatkozólag nem dominumot, hanem csak possessiót emlit : »Si liberi non sünt — mond — proxinus gradus in possessione fraties, patriu. avuneuli. Germania. Cap. XX.