Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 43 a) első sorban örököltek az örökhagyó gyermekei és ezek minden fokú leszármazói mindennemű különbség nélkül 2) ; b) másod sorban örökösödtek az örökhagyó szülei és egyébb elődei3), továbbá telivér testvérei és leányai; úgy, hogy a közelebb fokon levő, a távolabbi fokon levőt kizárja ; c) harmadik sorban örökösödnek az örökhagyó fél testvérei és ezeknek gyermekei4); d) a negyedik sorban örökösödnek a többi oldal-rokonok, ngy hogy a közelebbi ág a távolabbit kizárja. 5) Ha azok, kiket az örökösödési jog illet, akár szándékosan , akár akaratjuk ellenére nem lettek örökösökké, akkor a delatio ismételtetik, és ez úgynevezett : successiva delatio »illetőleg successio graduum et ordinum« 6). Az öröklés vagy fejenként (in capita) vagy törzsenként (in stirpes) történik, ahoz képest egyenlő fokú rokonok vannak-e hivatva az öröklésre vagy sem. Ehez képest Fejenként (in capita) szerinti örökösödésnek van helye, ha az első osztályban csupa első fokú lemenők (testvérek) találkoznak, vagy ha távolabb fokú lemenők is, kik egymás között testvérek. Továbbá ha a második osztályban csupa első fokú felmenők vannak, vagy ha távolabbiak is, de egyenlő fokú távolságban állanak mindnyájan az örökhagyóhoz. Ha az atya és anyai testvérek csak maguk vannak, vagy csupán felmenőkkel találkoznak, úgy ezeknek gyermekei, ha mind ilyenek hivat>) Nov. 118. C. 1. 2) Nov. 118. C. 2 : »sive ex masculino genere sive ex foeminino descendeus, et sive suae potestatis, sive sub potestate sit. 3) Nov. 118. C. 2. 3. pr. Nov. 127. c. 1. *) Nov. 118. C. 3. Az anya törvénytelen gyermekei is a féltestvérek sorába számittatnak. L. Windscheid i. m. III. kötet 119. 1. 22) jegyzet alatt. 5) Nov. 118. C. 3. §. 1. 2. »Si vere neque fratres, neque filios fratrum, sicut diximus defunctus reliquerit, omnes a latere cognatos ad baereditatem advocamus, secundum unius-qnisque gradus praerogativam ut viciniores gradu reliquia pi'aeponerantur. 6) Ez általáaosan elfogadott nézettől eltérő nézetben van Pudda L. ennek czáfolatát Hoffmaiuiál: a római jog mai érvényében 374 lap. A régi juscivilében a fokozatos felbivás ismeretlen volt, s ha a felhivott nem lett örökös, további felhívásnak nem volt helye. A fokozatos felbivás először a praetor által a »bonorum possessio« szerint való örökösödésben állíttatott fel. (Ulp. XXVIII. 111. 1. 1. §. 10. D. de succ. ed. 38. 9. 1. 2. pr. D. de bon. lib. 38. 2. §. 9. t. de B. P. 3. 9) s ez intézmény lett Justinianus által a törvénybe felvéve. V. ö, Windscheid i. m, 120. 1. 1) jegyzet alatt.