Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 44 — vák az öröklésre, bár az örökhagyó különféle oldalrokonaitöl származnak is 1). Végre ha a negyedik osztályban, hol a közelebbi rokon a távolabbit egyszerűen kizárja az örökségből, egyenlő fokú rokonok találkoznak 2). Torzsenkénti (in stirpes) való örökösödésnek van helye: ha az első osztályban távolabb fokú lemenők közelebb fokú lemenőkkel találkoznak, p. o. az elhunyt fiú gyermekei, ha elhunyt atyjuk testvéreivel jönnek össze, mely esetben együtt örökölnek annyit, mint az atyai testvérek mindegyike, vagyis a mennyit atyjuk örökölne, ha élne 3). Ha a második s harmadik osztályban testvérek találkoznak testvérek gyermekeivel, vagy a gyermekek a megholtnak testvérével és felmenőivel4). Ha valamelyik örökös az örökhagyóval többszörös rokonságban áll, akkor, ha torzsenkénti öröklésnek van helye, többször is örököl, ellenben ha az öröklés fejenként történik, csak egyszer örökösödhet.5) Ha az örökhagyó teherben hagyja nejét, háromszoros gyermekrész tartatik fenn arra az eshetőségre, hogy három gyermek születik. Ha csak egy vagy két utószülött jő azután a világra, a fenntartott részletek az öröklésre hivatott örökös társak között osztatnak fel 6). Ha a vér jogán nincs örökös, az öröklési jog a túlélő J) Nov. 118. C. 2. »Si vero cum ascendentibus inveniantur fratres et sorores ex utrittsque parentibus conjuncti defuncto, cum proximis gradu ascendentibus vocabuntur, si et páter aut mater fuerint, dividenda inter eos quippe haereditate secundum personarum numerum, uti et ascendentium ex fratvum singuli aequalem habeant portionéin. 2) Nov. 11. 8. C. 3. §. 1. Si autem plurimi ejusdem gradus inveniantur, secundum personarum numerum inter eos haereditas dividatur quod »incapita« leges nostrae appellant. 3) Nov. 118 — »tantum de haereditate morientis accipientes partém, quanti cunque sint, quantum eorum parens si viveret habuisses ; quam successionem in stirpes vocavit antiquitas. 4) L. erre nézve : Hoffman i. h. V. ö. Windscheid i. m. III k. 118. 1. Vering i. m. 644. s köv. 1. Báron i. m. 818. 1. Mackeldey i. m. III. k. 103. s köv. lap. Puchta Pandekten 680. lap. 5) Koeppen i. m. 28. 1. — Ez ugyan Justinianus törvényeiben nincs határozottan kimondva, de a törvény szerint és fejenkénti öröklés természetéből folyik. V. ö. Mackeldey i. m. III. k. 104. 1. b) jegyzet. 1.3. 4. D. si pars. haered (5. 4.) V. ö. Koeppen i. m. 24. 1. Hoffman i. m. 340. lap.