Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 36 tak. x) A nők közül csak az agnatus nővérek birtak öröklési joggal, távolabb fokú agnatus nőket nem illette örökség. 2) Ha az örökhagyó rabszolgaság alól felszabadult egyén volt, utána szintén »suus«-ai örökösödtek, kik közé azonban rabszolgaságban nemzett gyermekei nem tartoztak, mely korlátolás csak III. Valentinianus és Justinianus császárok törvényei által szüntetett meg.3) Ha pedig suusai nem voltak, a legközelebbi agnatus helyett patrónusa volt az utána való öröklésre hivatva, 4) s ha ez már nem élt, legközelebbi leszármazói. 5) E szabályt a hasonszerüségnél fogva alkalmazták arra az esetre is, midőn az örökhagyó a mancipium alól kibocsátott egyén volt. (') 3) Ha a fentebbi két osztályból senki sem volt életben, akkor a gentilisek örökösödtek 7), t. i. azon gens tagjai, melyhez az örökhagyó tartozott, vagy melynek nevét viselte volt. magának vagy Valamelyik elődjének, a gens valamelyik tagja által történt szabadon bocsátása következtében. 8) Ezeken a most emiitett személyeken kivül mások e korban öröklési joggal nem birtak. 9) J) Régebben valószínűleg' azok is törzsek szerint osztoztak, de a fej szerinti osztály már jóval Gajus előtt gyakorlatban volt, ki is mondja »jam dudum tamen piacúit in capita dividendam esse baereditatem«. Gai III. 16. V. ö. Ver ing i. m. 731. lap. Puchta i. m. III. k. 198. L 2) E szabály nem foglaltatik a XII táblás törvényben, hanem tekintettel arra, hogy a nő azt a családot, melyből származott, nem folytathatja, mondatott ki. L. Vering i. m. 732. lap. Puchta i. m. III k. 198. lap. 3) L. 4. Cod. de bonis libertor. 6. 4. §. 10. Tnst. de gradib. cognat. 3, 6. §. 3. Inst. de secces lib. 3. 7. 4) Arra nézve, ha vájjon a patrónus öröklési jog arra az esetre is vonatkozott-e, ha a szabadon bocsájtottnak leszármazója volt az örökhagyó ? eltérők a nézetek. L. Mackeldey i. m. III. k. 93. 1. d. d. jegyz. alatt. 5) Többen fejenkint örököltek. Ulpian 1. C. §. 4 Paulus S. E,. III. 2. §. 3. «) Coll. XVI. §. 9. - 3. 4. I. 3. 9. (10). V. Ö. Vering i. m. 436. Mackeldey i. m. III. k. 93. lap. 7) Gaj. III. §. 17. — Coll. XVI. §. 4. 8) ügy látszik, hogy a gentilisek később nem vétettek figyelembe, mert már Gájus mondja : »totum gentilium jus in desvetudinem abiisse.« Egyébként az egész gens felett, ellenére Niebuhr felfedezésének, még mindig meglehetős homály borong V. Ö. Vering i. m. 431. 1. Mackeldey i. m. III. k. 93. 1. Pmhta i. m. III. k. 199. 1. 9) L Puchta die Institutionen nach Gajus (kleinere Schriften 638. lap).