Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 37 — Mint az e korbeli római jognak egyik sajátsága említendő, liogy az esetben, midőn az örökségre közvetlenül jogosultak azt el nem fogadták, nem az utánuk az öröklésre hivatoltakra, hanem a gensre szállott az örökség mert szabály volt, hogy : »in legitimis haereditatibus non est successio, mely szabály a XII. táblás törvénynek szószerinti magyarázatából származott. 2) IV. A jus civilének eme most vázolt örökösödési rendszere a família és a gens ős alakulásával állott kapcsolatban. Midőn a római állam bensőleg mindinkább erősödni és kifelé terjeszkedni kezdett, a társadalmi viszonyok ez átalakulása az örökségi jog átidomitásának óhaját is előtérbe tolta. Mint Rómában minden oly esetben, midőn a közérzület vagy a változott viszonyok más irány követését tanácsolták, a birói hatalom vette kezébe a kezdeményezést, mely a praetorok edictumai által nyerte kifejezését. 3) A mint a família közjogi jelentősége megszűnt, az erre alapított örökségi rendszer gyarlóságának is nyilvánvalóvá kellett válnia. Az agnatusok öröklési joga a cognatusok teljes kizárásával, a mint ezt az intézményt létrehozó indok elenyészett, viszásságának teljes mivoltában jelentkezett. Hogy az emancipált fiú előtt egy az apai famíliába adoptált rokon, vagy épen a gens örökösödjék, tűrhető állapotnak, sőt tán természetesnek látszott akkor, midőn a família s illetve a gens szervezete képezte a társadalom alapját, de türhetlenné vált az, mihelyt az alap elenyészett. E viszás állapotnak a praetori edictum a »bonorum possessio« rendszerének behozatala által vetett véget4), mely által önálló öröklési rendszer állapíttatott meg. A bonorum possessionál mindenek előtt megkülönböztetendő: ha vájjon az örökség birtoka (bonorum possessio) az örökösnek, a J) Vering i. m. 431. 1. Mackeldey i. m. III. kötet 93. lap. *) Gaj. III. §. 9. 12. 17. Ulpian XVI. §. 5. V. Ö. Mackeldey i. m. III. k. 94.lap. 3) »Juris iniquitates edicta Praetoris emandatae suus.« Gaj. III. 25. 41. »antiquissimis finibus constitutum per legem duodecim tabularum jus percipiendarum haereditatem Praetor bono et exequo dictavit. §. 2. i. f Inst. de B. 3. 9. 4) A bonorum possessio indokaira nézve : lásd Báron Pandecten 770. lap, Wiudscheid i. m. III. k. 15. lap. ki a különböző nézeteket részletesen felsorolja. 4) jegyz. alatt. V. Ö. Scheuerl: A római jog elvei (fordította Bécsy Emil) 238. 1.