Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 35 — mely szabály a római jognak mindvégig egyik sarkalatos s gyakorlati következményeiben is igen messzeható alapelvét képezte. A XII táblás törvény szerint a törvényes örökösödés nem a rokonság és házasság természetes kötelékein, hanem a patria potestas, -manus, agnatio, patronatus, és gentilitas általi összeköttetésen alapszik; az ehez képest megállapított öröklési rend lényegileg következőkbe foglalható össza: 1) Végrendelet nem létében az öröklés első sorban az örökhagyó »suus«-ait illeti, kik már atyjuk életében birtak igénynyel a vagyonra s annak természetes örökösei, minélfogva is a XII táblás törvény, az örökösökről szólván, őket külön meg sem emliti, hanem az öröklés rendjét egyenesen az agnatusokon kezdi, mint kiket »suus«-ok nem létében illet az öröklés *). A »suus«-ok alatt, mint alkalmilag már emiitettük, értettek a családnak az örökhagyó családfői hatalma alatt állott tagjai, kik halála által szabaddá lesznek. Tehát: a) gyermekei, legyenek azok fiúk vagy leányok. b) az utó-szülöttek (posthumi sui) t. i. azok, kik az örökhagyó halála perczében legalább is az anya méhében léteztek már s később oly helyzetbe jöttek, hogy a szoros értelemben vett suusokhoz tartoztak volna, ha az örökhagyó csak akkor halt volna meg. Minden suus haeres egyszerre s együtt örököl a fiuk s leányok fejenként, a távolabbi leszármazók pedig törzsek szerint. A férj keze alatt (in manu mariti) levő nő úgy tekintetik, mintha a férj leánya volna. 2) Ha nem léteztek sui haeresek, akkor a legközelebbi agnatusok voltak öröklésre hivatva 2), vagy is az atyai ágon levő legközelebbi oldalrokonok. Több egyenlő fokú rokonok fejenként osztoz') »Si intestato moritur, cni suus haeres nec escit proxiraus agnatus famíliám habeto«. Ulpian XXVI. 1. collect. XVI. 4. A római jogászok ennek okát a természet törvényében találják, mely szerint a korábbi nemzedék a későbbinek helyet csinál. Ez az elv uralja, mint Rudolf megjegyzi, az egész törvényes örökösödési rendszert. L. Puchla Institutionem III. kötet 197 1. b) jegyzet. ») GajusTLI. 5. seq. Ulpian XXVI. §. 1. 4. 5. V. ö. Veríng i. m. 431.1. Maekeldey i. m. III. k. 93. 1. Pucbta Institutionem III. k. 198. 1. 3*