Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 34 — elkövetnie.1) Minthogy pedig elmeháborodott volt, a végrendelkezésre nem birt képességgel.2) Ezzel az egyik nehézség el volt háritva, a másik emiitett esetre nézve pedig, midőn t. i. az örökhagyó »suus«-airól ugyan megemlékezett, de azoknak semmit, vagy aránylag igen keveset hagyott, a bíróság a »lex falcidia« 3) után indulva, a hagyaték »/4 részét Ítélte meg.4) Ebből fejlődött a köteles rész jogintézménye, mely utóbb a törvény és gyakorlat által szabályoztatott, végelrendezését azonban csak Justinianus törvényeiben nyerte.5) III. A végrendeleti örökösödés mellett a XII táblás törvény a törvényes örökösödést is rendeztes az »mint lex generalís« a végrendeleti örökösödést »mint lex speciális«-t megelőzte s ezért e kettő a jus civile szerint egy famíliára vonatkozólag fenn nem állhatott 6) ') L. 5. D. de inotf. test: »Hujus autem verbi de inofficioso vis illa, ut dixi est, docere immerentem se et ideo indigne praeteritum vei etiam exhaei-editatione summatum, resque illo colore defenditur apud judicem, ut videatur ille, quasi non sanae mentis fuisse, testamentum inique ordinaret.« 2) L. 17. §. 1. de eod. »Quum contra testamentum ut inofficiosum judica. tur, testamentis factionem non liabuisse creditur defunctus.« Helyesen jegyzi meg Katona (id. értek.) hogy a »color insaniae« vélelme a közvéleményben gyöerezett. Ily nézetben volt Seneca is, midőn felszóllalt: »Nunc quid aliquid sanns filium ad primam offensam exhaeredat*. (De clementia I. 14.) 8) A »lex Falcidia« szerint ugyan is az örökösöknek a hagyaték >/i részét kellett megkapniok, s azért ha túlságosan volt hagyományokkal terhelve, a hagyományok leszállittattak. 4) V. ö. Katona id. értekezésével. 6) A kötelesrész intézményéről, mennyiben feltett tárgyunkra vonatkozik, alább szóllandunk. Annak fokozatos fejlődósét azonban vázolni kérdésünkre tekintettel annál kevésbé tartjuk szükségesnek, mert e tárgyról épen a tudom, akadémia által kitűzött pályakérdésre három dicséretre méltatott pályamunkát birunk, u. m. Bozóky Alajos nagyváradi jogtanártól a köteles részről, Katona Mór győri jogtanár hason czimü értekezését, mely először a jogtudományi közlönyben s utóbb külön lenyomatban is megjelent s végre Madurassi/ Lászlónak az örökségi köteles részről szóló művét. L. különben erre nézve még Vering i. m. 373 s köv. lap. Koeppen i. m. 40 s köv. 1. Windscheid i. m. III. k. 129 s köv. lap. Báron i. m. 822 s köv. 1. Puclta Istitutionem III. k. 215 s köv. 1. AJackeldcy i. m. III. k. 126 s köv. lap. 6) Azért mondják a római irók »Jus nostrum non patitur eundem in pa. ganis testato et intestato dececisse. Pompon. 1. 7. d. R. J. És : nec unquam factum est ejusdem pecuniae alius lege haeres esset, Cicero pro ínnocent II. 21. § 63.