Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

— 33 ~ uralom folytatásából kizárassanak, elegendő okok forognak fenn, ez a végrendeletben határozottan kiteendő s illetve azok az öröklésből határozottan kizárandók 1). Ha a végrendelkező e szabály ellenére fiát végrendeletében mellőzte, ez a végrendelet érvénytelenségét vonta maga után, s a törvényes öröklés foglal helyt, mig más »suus«-ok mellőzése folytán nem lett érvénytelen a végrendelet, hanem ennek csak az lön következménye, hogy abban az esetben, ha a végrendeleti örökösök az örökhagyónak szintén suusai voltak, ezekkel egyenlő fejenkénti részt kaptak, ha pedig az örökösök idegenek voltak, ezek az örökségnek csak felét kapták, másik fele az örökhagyó »suus«aira szállott.2) Ez az intézkedés mindaddig, mig a szóbeli végrendelkezés dívott, megfelelt czéljának, mert a tanúk ellenőrizték a végrendelkezőt, midőn azonban az Írásbeli végrendelkezés jött gyakorlatba, s a tanük legtöbb esetben annak tartalmáról tudomást sem szerezhettek, mindinkább szaporodtak a kitagadások, anélkül, hogy azoknak helyes oka lett volna; vagy ha megemlékezett is az örökhagyó törvényszerinti örököseiről, azoknak semmit vagy csak igen keveset hagyott, mi által a törvény czélja kijátszatott. E visszaélés ellen ismét a bírósági gyakorlatnak kellett első sorban sorompóba lépnie, mely is megállapította, hogy oly esetben, midőn az örökös bebizonyította, hogy ő az örökhagyó ellen nem vétett, tehát az őt a szülei kegyelet és kötelesség megsértésével tagadták ki, és alázták le a közvélemény előtt, az feltételeztetik az apáról, hogy elméje mások által szított szenvedély vagy bosszú folytán meg volt háborodva, mert különben ily szívtelenségét nem lehetett volna >) Paulus III. D. de libex post her (28. 2.) »In suis haeredibus evidentius apparet continuationem dominii eo rem perducere, ut nulla videatur Haereditas fuisse, quasi olim hi dominii essent, qui etiam vivo patre quodaminodo dominii exestimabuntur ; unde etiam filiis familias apellatur, sicut páter familias, sola nota bac adjecta, per quam distinguitur genitor ab eo, qui genitus sit: itaque videntur, sed magis liberam bonorum administrationem consequatur, hac ex causa licet non sint haeredes instituti, domini sunt, nec obstat, quod licet eos exlieredere, quos et occidere licebat. A kizárás módjára nézve lásd Gai. comm. III. 123. 127. ós Ulp. frag. XXII. 16. 20. a) Gai. Com. II. 123. lap. Ulp. frag. XXII. 20—22. Zt.INSZKV. M. ÖRÖKÖSÖD JO<: 3