Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

III. Szakasz: A feltett kérdés megoldása

— 294 — delmére a városoknak, mint Németországban, mert nálunk az állami rend, melyre a német városok íéjlődése irányult, nemcsak létezett, hanem annak védelme alatt állottak maguk a városok. A mi történetünk lapjain nem fordul elő a városok szabadság liarcza tagjai voltak ők az államnak s külön törvényhatóságot képeztek. J) így állott a helyzet a magánjog terén is; nálunk e téren sem látjuk küzdeni a városokat a nemzeti jog ellen, hanem inkább azt tapasztaljuk, hogy viszonyaikhoz alkalmazva, átvették azok is a hazai magánjog elveit. így áll ez a család és örökösödési jogra vonatkozólag is. Az ösi és szerzeményes javak közötti különbség jelentősége — a szászok kivételével — mindenütt érvényt nyert az ősi javak feletti rendelkezés korlátolása által, s az örökösödésben a jogközösség, s a »paterna paternis, materna maternis« elve foglalt helyt. Itt tehát már sem hűbériség, sem adományrendszerről nem lehet szó, s az öröklési jog alapelvei mégis ugyanazok. Egyenlő tulajdonaként tekintette ezt ugy a nemes, mint a városi polgár, mely ellen nem küzdeni, hanem inkább azt becses kincse gyanánt megőrzeni törekedett. De még a jobbágyok örökösödése is hason elveken nyert szabályozást, melyre a koronát az 1840. évi törvény tette fel, mely jóllehet már az ősiség elleni küzdelmek korában hozatott, a vagyon visszaháramlásának rendszere itt is teljes alkalmazást nyert, pedig ez aligha épen a földesurak érdekében történt, mert azok érdekei a leányok öröklési képességének kimondásával sokkal közelebbről érintettek, mintha a vagyon visszaháranilása mellőztetik. De kimondatott, ki kellett mondatnia; mert e rendszer nem az adományrendszernek volt folyománya, hanem közönséges jogává vált az ország minden sorsú lakóinak, s százados gyakorlat folytán azok testévé s vérévé szilárdult. Hogy Németországban az ősi és a szerzeményi javak közötti különbség elmosódott, annak egyik főtenyezőjeként láttuk a házassági vagyonjogrendszert, s főleg a Németországban igen elterjedt vagyonközösséget, s ezzel kapcsolatban az« EinkindschafU intézményt is szerepelni. Nálunk a házassági vagyonjog is az öröklési jog alapelveinek megfelelőleg fejlődött, és habár a nemesek és nem *) V. ö. KUHCZ Ignácz: Jogtörtéuelmi fejlődése a városi életnek, az 1872. évi »Jog tudományi Közlönynek i 356. s küv. lap.