Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

III. Szakasz: A feltett kérdés megoldása

295 — nemesek részbeni intézményei eltérnek is egymástól, abban megegyeznek, hogy a férj úgy, mint a nő teljesen ura maradt vagyonának, s azzal rendelkezett; megegyeztek továbbá abban, hogy a szerzemény, habár az a nem nemeseknél közös volt, az egyik fél halála után tulajdonává vált a másik félnek, s egyik vagy másik elhunytával a paterna paternis elvének alkalmazása semmi akadályt sem szenvedett, az ősi és szerzeményi vagyon jelentősége pedig épen a nem nemesek közszerzeményi jogánál igen kiváló mérvben jelentkezik. Midőn Séchenyi hatalmas szava kimondotta, hogy »szoros hitel, és olyan, mint helyzetünkben szükséges, soha nem állhat fenn valódi sikerrel, mig nincs eltörölve az aviczitás, x) s az ősiség elleni küzdelmek egész hévvel megindultak; midőn a harcz hevében egyik azt vitatta, hogy az ősiség soha sem töltötte be, és nem is fogja betölteni kötelességét; 2) mig másik az ősiségtől nem kevesebbet, mint köztársáságot, a királyi trón felforgatását, és az alkotmány megsemmisítését várta; 3) szóval, midőn a küzdelem heve a túlság egyik fokáról a másikra csapongott, általában többet karoltak fel az ősiség fogalma alá, mintt ulajdonképen a fogalom alá tartozott, mint azt Frank Ignácz igen szépen kimutatta, hogy igen sok baj tulajdoníttatik az ősiségnek, melynek oka tulajdonképen nem ebben, hanem az elévülési törvény hiányában keresendő, 4) senkinek sem jutott még ekkor sem eszébe az ősiségét az örökösödési rendszerben gáncsolni; 5) »és ha valaki akadna is —• teszi hozzá Frank — nem igen hihető, hogy a közvélemény pártolását megnyerné, mert a hitellel és a jószág becsével semmi köze. fi) Alig hiszem, hogy midőn az 1848. évi XV. törvényezikk az ősiség eltörlését elvben kimondotta, akadt volna valaki a törvényhozó testület tagjai közül, ki annak következményeként a magyar öröklési rendszer helyett ') Stádium 70. lap. 2) Gusztouyi Miklós : Ősiség. Pest, 1847. 35. lap. 3) Péterfai Molnár István, : Elmélkedés az ősiség felett. Pest, 1843. «) Frank : Ősiség és elévülés. Pest, 1848. Különösen 75. s köv. lap. 5) Hogy az ősiség ellen irt számos értekezésekben sem lett az ősiség ez oldalról megtámadva, oly két tekintélyére hivatkozhatom ama kornak, mint { Frank (Ősiség és elévülés. 6. 1.) és Tóth Lórincz (id. ért. 339. 1.) kik ezt határozottan állítják. 6) Frank : Ősiség ós elévülés 6. lap.