Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

III. Szakasz: A feltett kérdés megoldása

— 290 — delkezésre birt befolyással, s a törvényes öröklés rendjére rendszerint nem vonta maga után azt a következményt, hogy a vagyon azon ágra száll vissza, a honnan származott. Találunk ugyan német törvényeket, melyekben a vagyon viszszaháramlási elve meg volt alapítva, és pedig részben már régibb időkben, mint p. o. a brabanti s több rendbeli svajczi és némely frank törvényekben, illetve statútumokban, majd az ujabb időben a »Schwabenspiegel«-ben és a »kleines Kayserrechtben« ; ez azonban mindig csak kivételesen, egyes helyekre szorítkozott rendszabályként jelentkezett, mely a német közönséges jog szerint általános érvényre soha sem emelkedett,'1) s oly különleges helyi intézményt képezett, mint p. o. egyes helyeken a képviseleti jog különböző alakban való alkalmazása; vagy a felmenők kizárása az öröklésből s egyéb, bár igen elterjedt, de soha általános elfogadásra nem talált hason intézmények. A törzsvagyon-rendszer megszűnte után pedig, mint annak maradványa, szintén csak igen szük körre szorított intézmény, oly kevéssé birt Altalános jogi jelentőségre emelkedni, mint p. o. a polgári örökségi javaknak (Erbgüter) némely helyeken ma is fennálló rendszere. Szóval: sem az öröklött és szerzeményi javak közötti különbség, de még kevésbé a visszaháramlási intézmény, oly általános jelentőséggel, oly rendszeres alakkal s az öröklési rendre oly befolyással, mint nálunk, Németországban a római jog felvétele előtt sem birt; hanem a javaknak egy más lényeges s általános érvényt nyert megkülönböztetése jelentkezik, t. i. a hűbéres javak és a szabad rendelkezés alatt álló vagyon közötti különbség, mely különbség az egész jogrendszerre s különösen az öröklési jognak későbbi alakulatára és fejlődésére is kiváló befolyást gyakorolt. Midőn ugyanis a hűbéri jog teljesen kifejlődve, a hűbéres vagyonra külön birtokrendszer állapíttatott meg, ezzel kapcsolatban e javakra nézve külön öröklési jog is létesíttetett, A hűbéri javakkal való rendelkezés a hűbérurat illető visszaháramlási jog által volt korlátolva, s a mint annak a családnak leszármazói, melynek a hűbér adományoztatott, kihaltak, a hűbérúr minden elidegenítést érvénytelenítve elfoglalhatta a birtokot, ») Lásd Mittermayer : Grundsátze des gemeinen deutsclieu Privatrechts. XI. kötet 527. lap.