Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 276 — prezentáczió jogánál fogva az első felmenőt képviselik.*) Nézetem szerint ugyanis a felmenőknél reprezentácziónak helye nincs s azért a vagyon két részre való felosztásának csak az esetben van helye, ha mindkét ágon egyenlő fokú rokonok léteznek, mert a közelebbi közös törzstől származott oldalrokon a távolabbi közös törzstől származott oldalrokont az öröklésben megelőzi.2) Hitestársi öröklésnek az öröklött vagyonban csak az esetben van helye, ha azon ágon, melytől a vagyon származott, rokon nem létezik; tehát a hitestárs az egyik ág kihalása esetén az ettől származott vagyonban örököl az esetben is, ha a másik ágon rokonok léteznek is. És csak ha sem törvényes, sem végreüdeleti örökösök nem léteznek, örököl a szent korona, melynek öröklési joga minden vagyonra — különbség nélkül — kiterjed.3) IV. Az országbírói értekezlet akkor, midőn czéljául tűzte ki a magyar törvények lehető helyreállítását, nem hunyt szemet a változott viszonyok előtt sem, s azért módosításaiban főleg oda törekedett, hogy a régi jogelvek a kor szellemével lehető összhangba hozassanak. Kimondotta ennél fogva, hogy a javakra élők között tett szerződéseket az örökösök a javak természetéből vont keresettel meg nem támadhatják,4) s kimondotta ezzel kapcsolatban a végrendelkezési szabadságot, tekintet nélkül a javak öröklött vagy szerzemé>) Ily véleményben van a többi között Wida Lajos is ; (L. ennek a III. magy. jogászgyülésen »az özvegyi jog és öröklés« tárgyábani előadmányát. Évkönyv ül. f. II. r. 938. 1.) 2) így határozott egy előfordult eset alkalmából a legfőbb Ítélőszék. Ez esetben ugyanis az anyáról való féltestvér konkurrált az apai ágon lévő unokatestvérekkel. A kir. tábla a vagyont két részre felosztatni s felében az anyai ágról való féltestvérnek, másik felében pedig az apai ágról való unokatestvéreknek kiadatni rendelte; a legfőbb Ítélőszék azonban az anyai ágról való testvért mondotta ki az egész vagyon kizárólagos örökösének, mert a közelebb közös törzstől származott oldalrokon a távolabb közös törzstől származottat az öröklésben megelőzi. (Legfel, itél. hat. 1871. marczius 3-ról 7260. sz. a. közölve a Jogtudományi közlöny az évi 16. számában.) L. erre Posfay észrevételeit »a felmenők s oldalrokonok öröklése« czimü, s a »Jogtudományi közlöny« 1871. 19. számában közlött czikkben. 3) Ideigl. törvk. szab. 18. §. 4) U. o. 4. §.