Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— '272 — a házasság tartama alatt szereztetett, képezi a közszerzeményt, s ilyennek tekintendő akkor is, ha azt az egyik házastárs a telekkönyvben kizárólag a maga nevére irattá. ') A nő közszerzőnek tekintetett az esetben is, ha a házasság az osztrák polgári törvény uralma alatt köttetett. 2) II. A vagyon most fejtegetett minősége az örökösödés rendjének szabályozására lényeges befolyással van ügy, hogy a lemenők öröklését kivéve, az öröklési jog s illetve az öröklés rendje ettől feltételezte tik. A lemenők öröklésénél a vagyon minősége nem határoz, az ideigl.: török szabályok 9. §. e szerint ugyanis: 1. Végrendelet nem létében az örökhagyó minden vagyona a tőle leszármazó törvényes gyermekekre száll, s ha ezek közül egyik vagy másik már nem élne de törvényes maradékokat hagyott volna, a reá jutandó osztályrészt ezek öröklik, vagyis első izén levők fejenként, a többiek törzsenként örökölnek.« E törvény eme rendelkezéséből kitűnik, hogy a lemenők örökösödésénél a vagyon eredetének még annyi befolyása sincs, mint régibb jogunk szerint volt, mert a nemeseknél a szerzeményekbon, a városi polgároknál pedig minden javakban az anya gyermekeivel együtt örökölt, mi jelenleg többé helyt nem foglal. A további leszármazók öröklésénél hason helyzet áll fenn, de itt már egy más, s igen fontos kérdés lép előtérbe: a képviseleti jog alkalmazásának kérdése oly esetben, midőn a szüle érvényes ok miatt kitagadtatott, vagy örökségi részéről lemondott, (1875. april 7-én 2004. sz. a. legfőbb itélöszéki határozat. — (Döntvénytár XII. folyam 143. lap.) ») Legfőbb itélöszéki határozat 1874. szeptember 24-ről 6998. sz. a. (Döntvénytár XII. f. 3. 1.) — A házasság tartama alatt szerzett jobbágyi javak, habár azok kizárólag a férj nevére szereztettek is, közszerzeményt képeznek. — (1874. szeptember 22-én 7220. sz. alatt kelt legfőbb itélöszéki határozat. Döntvénytár XII. foly. 5. li) A házasság tartama alatt kifizetett adósság közszerzeménynek nem tekinthető, s ennélfogva egyik házastárs elhunyta esetére a kifizetett adósság felének megfelelő összegnek, mint közszerzeménynek a hagyatékból leendő megtérítését a másik házastárs nem követelheti. (Legfőbb itélöszéki határozat 1875. april 5-én 2308. sz. a. Az 1875. évi »Jogtudományi Közlöny* 20. számában. -) Legfőbb itélöszéki határozat 1874. szeptember 24-rül R995. sz. a. (Döntvénytár XII. f. 3. 1.)