Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 273 — Az első esetnél akkor, ha a kitagadott szüle az örökhagyó előtt halt el — nézetem szerint — alig lehet kétség, hogy a kitagadás a közvetlen öröklésre hivatott ártatlan unoka jogaira nem lehet kihatással, hogy tehát ily esetben az törvényes öröklési joggal bir. Kétesebb az az eset, ha a kitagadott gyermek túléli kitagadó szülejét, vájjon bir-e a kitagadott gyermeke, vagyis az örökhagyó unokája törvényes öröklési joggal? valamint kétes az az eset is, hogy ha az öröklési jogáról lemondó szüle az örökhagyó előtt hal meg, s ennél fogva annak a jognak, melyről lemondott, élvezetébe sem jutott, vájjon kötelezi-e az ily lemondás az unokát is. Erről hallgat a törvény, s ennél fogva annál nagyobb bizonytalanságban vagyunk e kérdések mikénti megoldására nézve, mert a főtörvényszéki határozatok gyűjteményében egyik esetre vonatkozólag sem voltunk határozatot kiböngészni képesek, minél fogva e kérdésre vonatkozólag még csak a törvényszéki gyakorlatra sem hivatkozhatunk. J) A törvénytelen gyermekek öröklésére nézve az ideiglenes törvénykezési szabályok semmi határozatokat sem tartalmaznak, tehát tulaj donképen a régibb gyakorlatnak kellene helyt foglalnia, mely szerint azok a szüleik utáni öröklésből teljesen ki voltak zárva; 2) azonban a legfőbb itélő szék ujabban több határozatában a törvénytelen gyermekeknek az öröklésből való kizáratását csak atyjuk után J) Komentátoraink közül Wenzel, Ökröss és Knorr nem foglalkoznak részletesen e kérdéssel Katona Mór ellenben igen érdekesen tárgyalja azt s felhozva a külföldi törvényhozásoknak e részbeni ujabb irányát s a tudomány mai álláspontját, az unokák közvetlen öröklési jogát, vagyis azt vitatja, hogy a ki11 gadott szüle nem létezőnek tekintendő, s azért, ha túléli is az örökhagyót, a reá jutandott, résznek gyermekére kell szállania, valamint a lemondást sem tartja kötelezőnek, ha a lemondó szüle az örökhagyó előtt halt meg. (L. Törvényes örökösödés a magyar jogban. Az 1874. évi »Jogtudományi Közlöny« 28. számában.) Herczegh hasonló okok alapján hasonló nézetet vitat, de annyiban még tovább megy, hogy míg Katona nézeteit inkább óhajként emliti, melynek elfogadása a gyakorlat által kívánatos lenne, Herczegh ugy tünteti fel a dolgot, mintha annak a fennálló törvény folytán már igy kellene állania. (L. Magyar család és öröklési jog. 257. s. köv. lap. •2) V. (">. Wenzel: i. m. II. k. 474. 1. Kallós: i. m. 235. 1. Knorr: i. m. 490. lap. Igen érdekesek s tanulságosak e részben a magyar jogászgyülésnek tárgyalásai (lásd az évkönyv II. folyamát.) ZLINSZKV. MAGYAR ÖRÖKÖSÖD. JOG. 18