Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 271 — tájánál az az elv vezette, hogy a családtól származott vagyon visszaháramoljon a családra. Másik elve volt. hogy a házastársak által közösen szerzett vagyonban az életben maradt házastárs az oldalrokonok kizárásával örököljön. Mindkét elv sérelmet szenved, ha a legfőbb Ítélőszék utóbbi felfogása fogadtatik el. A házastársak által szerzett vagyon elvonatik a házastárstól és az oldalrokonokra száll, kiknek családi vagyonát soha sem képezte. E felfogás ellenkezik a magyar törvény szellemével, s a régi joggyakorlattal is, ennél fogva azt annál elhibázottabbnak tartom, mert kizárja az öröklésből a szülét az esetben is. midőn ezt az az elv sem indokolja, hogy a vagyon oda szálljon vissza, a honnan származott. Tehát sem a rokonsági fok közelsége, sem a vagyon minősége, vagy eredete, sem az ági örökösödés czélja vagy természete nem igazolhatja azt az elvet, hogy a közszerzeményi vagyonban az azt részben öröklött gyermek után az oldalrokonok a másik közszerző szülét megelőzzék. a) A szerzeményi vagyon, vagy helyesebben annak meghatározásánál, hogy mi legyen szerzeménynek tekintendő, nem csak a szerzés időpontja a döntő, mert az határoz, hogy az örökhagyó halálakor annak hagyatéka mennyivel haladja felül annak öröklött vagyonát. Tehát szereztethetett valamely birtok az örökhagyó által, és az még sem fog szerzeménynek tekintetni, ha az öröklött vagyon értéke annyival, vagy többel, mint a mennyit a szerzett birtok ér. téke képvisel, kevesbedett; vagyis szerzeménynek azon érték tekintendő, mely azt az értéket túlhaladja, mely az örökhagyóra apai és anyai ágról származott. 2) E szerzeménynek azon része pedig, mely ') V. ö. Az ági és szerzeményi vagyon czimü czikket az 1874. évi * Jogtudományi Közlony« 3. számában. Lásd továbbá Wenzel : Magyar magánjog II. kötet 477. lap, kí a most kifejtett nézettel egyezőleg mondja, hogy »az öröklött vagyonban a felmenük, s tekintve ezektől leszármazottak törvényes öröklése azon személyig terjed, kitől az öröklött vag}Ton eredetét vette, mert erre nézve az nem öröklött, hanem szerzeményi vagyon.« ») Ideiglenes lörvk. szabályok 10. §. V. ö. a legfőbb Ítélőszék 18 73. deciember 5-én 10.517. sz. a. (Döntvénytár XI. folyam 86. 1.) és 1874. évi május 11-én 3230. sz. alatt. (Döntvénytár XII. f. 138. 1.) hozott határozataival. Ez az intézkedés teljesen megfel 1 annak a régi magyar jogelvnek, mely szerint az elidegenített ősi vagyon a szerzeményből volt helyrepótolandó. — Oly hagyatéki vagyon, melynek eredete ki nem nyomazható, szerzeménynek tekintendő.