Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 270 — Másszor ismét azt az elvet állítja fel, hogy leszármazott nélkül elhalt örökhagyó által hátrahagyott, reá egyik szülejétől háramlott javakra nézve, tekintet nélkül arra, ha vájjon azok az elhalt szüle ágától eredtek-e vagy általa szereztettek, az életben maradt másik szüle kizárásával, az elhalt szüle oldalrokonait illeti az örökösödés még abban az esetben is, ha a vagyon a szülék közszerzeményét képezte.« *) Az első esetben ugy látszik a törvény szellemét követte a legfőbb Ítélőszék, mig az utóbbi esetben annak szó szerint való értelmezését fogadta el, mely utóbbi értelmezés azonban a sietve létrejött, s igy a korrekt fogalmazás hiányában szenvedő, országbírói értekezlet által feállitott alapelv kifolyásaként nem tekinthető. Ki az országbírói értekezlet tanácskozmányait áttekintette, aligha lesz abban kétsége, hogy azt az ági örökösödés megállapiörökkhagyúra édes atyjától Barsi Györgytől háramlott hagyatéki vagyon, örökhagyó édes atyjának szerzeményi vagyona volt, s ennélfogva ezen vagyon nem tekintethetvén az apai ágról származott vagyonnak, az abban való örökösödésre nézve az öröklött vagyont illetőleg a felmenők és oldalrokonok törvénj'es örökösödése tekintetében az országbírói értekezlet szabályai által elfogadott azon törvényes örökösödési alapelv, melynél fogva az örökhagyó egyik szülejétől származott vagyonban ugyanazon szülei ágon való rokonok a másik szülét, s illetőleg az annak ágán lévő rokonokat a törvényes örökösödésből kizárják, alkalmazásba nem jöhet, hanem alkalmazásba kell jönnie a felmenők s oldalági rokonok törvényes örökösödési joga megalapításánál irányadóul szolgáló azon általános örökösödési alapelvnek, melynél fogva az örökhagyó közelebbi törzse a távolabbi törzset, illetőleg az abból származott oldalrokonokat az öröklésből kizárják, ennek folytán a jelzett hagyatéki vagyonban, mely az édes atya által szereztetett, és nem az apai családi ágtól származott az örökhagyóra, az örökhagyó édes anyját, mint véle legközelebbi vérrokont, s nem a véle távolabb fokon rokonságban lévő felpereseket illeti a törvényes öröklés. (L. Döntvénytár VII. Folvam 117. 1.) V. ö. a »Törvényszéki csarnok.* 1871. évi 26—27. számában közlött jogesettel. ') Ez esetre vonatkozólag a legfőbb ítélőszék 1873. évi október 27-én 8423. sz. a. ítéletében indokai következők : »jelen esetben örökhagyóul nem alperesnek neje : Földi Zsuzsánna, hanem ennek őt túlélő egyedüli gyermeke és örököse 1870. évben elhalt ifj. Józsa Mihály lévén tekintendő, ezen örökhagyóra nézve a C. a. kivonatban jegyzett ingatlan vagyonnak anyja nevén állott s igy annak tulajdonául tartandó fele része öröklött vagyont képez, minélfogva tehát azon körülmény, vájjon Földi Zsuzsánna azt szintén örökölte, vagy szerezte-e a per eldöntésére befolyással nem bir s. a. t. (L. az 1874. évi »Jogtudományi közlöny* 3. számában, 23—24. lapon.