Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 269 — kénytelen csatlakozni, mert ellenesetben a törvény az a czélja, hogy a vagyon a családra visszaszáll] on, ki lenne játszható, s illetve a vagyon minőségének meghatározása a felek tetszésétől lenne függővé téve. Kénytelen vagyok ennél fogva a fennálló törvény szempontjából fíerczegh meghatározását fogadni el, habár azt is elismerem, hogy abból olyan anomáliák származhatnak, minőket Vajkay hoz fel: »nem furcsa fogalom-e ? — mond Vajkay — hogy például oly ház melyet valakinek szeretetből és kedveskedésből nagynénje nevenapjára ajándékozott, öröklött vagyonnak tekintessék, s e czimen háramoljon vissza azon családtagokra, kiknek kirekesztése végett tette tán épen az ajándékozást a kedves nagynéne.« *) Habár ily esetek is származhatnak a ma fennálló törvény szerint, a dolog igy áll. De ez elv szerint csak is az ágtól az örökhagyóra hárult vagyon tekinthető öröklött vagyonnak, más részről származott vagyon azonban e minősítés alá nem esik. Ha tehát p. o. a leszármazók nélkül elhalt nő szüleitől öröklött vagyonát férjének hagyta, ennek halála után a vagyon nem száll a nő rokonaira, jóllehet azok ágától származott, mert ez ág és a férj között semmi vérségi összeköttetés sem létezvén, utána törvényes öröklési joggal egyátalán nem bírnak, hanem e vagyon a férj szerzeményének tekintendő, s mint ilyen kerül osztály alá. 2) Ez nézetem szerint kétséget alig szenvedhet. Kétesebbb az az eset, ha egyik házastárs elhalván, a közszerzeményes vagyonnak őt illető felében a házastársak közös gyermeke örökösödik, s utóbb ez is meghalván, kérdés támad, kit illet utána öröklés ? Vájjon az elhalt szülének, kitől e vagyon származott, oldalrokonait, vagy az életben maradt másik szülét ? Hogy ez eset mennyire kétes, az is tanúsítja, hogy a legfőbb itélő szék mai napig sem foglal el irányában határozott álláspontot, s a kérdést majd az egyik, majd a másik irányban dönti el. Egyszer ugyanis azt az elvet mondja ki, hogy a leszármazók nélkül elhalt örökhagyó által hátrahagyott javak tekintetében, ha azok nem az elhalt szüle ágától eredtek, hanem az örökhagyó által szereztettek, az életben levő másik szülét, és nem az elhalt szüle oldalrokonait illeti az örökösödés. -) !) Vajkay : Tanulmányok. 123. lap. a) V. ö. Wenzel: Magyar magánjog II. kötet. 477. lap. 3) Az idő vonatkozó 1872. évi május 14-én 3042. sz. a. kelt legfőbb itélu széki határozatban felhozott indokok következők : »felperesek szerint is az