Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 267 — vényeket alkotni lehetne, az országbírói értekezlet munkálatát ideiglenes kisegitö gyanánt használhatónak tekititi« ;') s igy e szabályok in optima forma szokás joggá váltak. Mielőtt e szabályok felett pálczát törünk, a helyzetet, melyben azok létrejöttek, szem elől téveszteni nem szabad ; ha ezt figyelembe vesszük, s meggondoljuk, hogy azok, mint ideiglenes alkotás a tökélyre igényt nem tartottak, s senki sem hitte, hogy e rövid időre számított szabályok fognak még 15 év múlva is törvényül szolgálni, ha — mondom —• mindezek előtt szemet nem hunyunk, nem fogunk oly ócsárlólag nyilatkozni e műről, mint sokan nyilatkozni szeretnek, hanem ellenkezőleg elismeréssel leszünk azoknak a férfiaknak működése iránt, kik a nehéz helyzet közepette, rövid néhány nap alatt ily müvet is létrehozni képesek voltak. 2. Mai örökösödési jogunk alapelvei. I. A magyar örökösödési jognak, ugy mint azt az országbírói értekezlet megállapította, fő alapelve a jogközösség, kapcsolatban a jogegyenlőséggel. A jogközösség képezi alapját az egész törvényes örökösödésnek, a részletek csak is e kereten belül vannak szabályozva. Az örökösödési jog ez alapelve folytán első sorban előtérbe lép szüksége meghatározni azt, hogy hol s mennyiben foglal a jogközösség helyt ? s minthogy erre a válasz csak is az lehet, hogy annak csak az ági vagyonban van helye, az a további kérdés merül fel, hogy mi legyen ági s ezzel szemben szerzeményi vagyonnak tekintendő ? Az öröklött, vagy ági vagyonnak az ideiglenes törvénykezési szabályok által felállított minősége és az előbbi törvényünk szerint létezett ősi vagyon fogalma között, melynek amaz helyébe lépett, igen lényeges különbség jelentkezik. Ösi vagyon alatt ugyanis —- mint láttuk — mindaz értetett, mi nemző eleinktől törvényes öröklés utján szállott reánk. Az ági, vagy öröklött vagyonra nézve azonban, ha annak az örökösödésre vonatkozó jelentőségét, ugy mint az az országbírói értekezlet által !) L. a képviselő háznak 1873. június 22-én tartott LXIX. ülésében húzott 323. és a főrendi háznak július 1-én tartott XIII. üléséhen 50. szám alatt hozott határozatát.