Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 266 — a jogrend fel forgatásával majdnem egy jelentőségű lett volna, ezzel az el nem fogadható ténynyel szemben állott az értekezlet korlátok közé szorított jogköre, melynél fogva az törvényalkotásra hivatva , nem volt. Ha helyreállítja teljes mérvben a magyar törvényt, ezzel az eddig alakult jogrendben létesült jogviszonyokban kimondhatlan zavart idéz elő, s oly helyzetet hoz az örökösödési jogban létre, mely legnagyobb részben önmagát élte tul, s melynek minden következményeivel való visszaállítását a közvélemény kétségkívül elitélte volna. Más részről azt, hogy az osztrák örökösödési törvény nem egyez meg a magyar nép jogérzetével s hogy annak eltörlése kívánatos lenne, nem vonták kétségbe azok sem, kik a bizottság többségét képezvén, véleményükben annak ideiglenes fenntartását ajánlották.1) Ok abból a nézetből indultak ki, hogy a bizottságot törvényhozási jogkör nem illetvén, a régi magyar törvények pedig visszaállíthatok nem lévén, nem marad egyéb hátra, mint a tényleges állapot fenntartása. Az értekezlet többsége azonban abból a nézetből indulva ki, hogy a törvénytelen uton és módon reánk erőszakolt tényleges állapot fenntartása épen oly oktroálás lenne, mintha a magyar törvények, a kor által kivánt módosításokkal, helyreállíttatnak. Az eszközök egyike sem korrekt, de egyik vagy másik elfogadása mellőzhetlen lévén, ezélszerübb azt választani közülök, mely azt a czélt, hogy ideiglenesen is a nép szellemével, gondolkodás módjával és multunkkal megegyező törvény létesüljön, inkább elérhetővé teszi. E szempont elfogadása folytán jöttek létre az ideiglenes törvénykezési szabályok, melyek a kúria teljes ülésében, mint Ítéleteiben általa követendő szabályok elfogadtatván,-) s az országgyűlés mindkét háza által kimondatván, hogy »mennyiben a magyar törvények az 1848. évi XV. törv. czikk, s a szem elől nem téveszthető ujabb jogviszonyok miatt alkalmazhatók nem volnának, addig is, mig tör!) így lásd p. o. Lipovinczky Vilmos beszédét, ki ;i többi között mondja : »Mi a másik külön javaslatot illeti, azt olyannak tartom, hogy mint törvényhozók hozhatnánk törvényt, az óhajtott családi érdekek utolérhetése tekintetéből azonnal aláírnám.* (L. Ráth i. m. 316. lap.) továbbá Szenti ványi Vin<-;c (u. o. 231. 1.) Szabó Tnu-c (u. o. 2.">2. 1.) Zádor György (u. o. 233. 1.) beszédeit. s) L. az országbírónak 1873. évi július 23-án kelt körlevelét.