Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 264 — nossága tekintetéből sem azt nem merte javasolni, hogy a küszöbön álló törvényhozásig minden perek szüneteljenek, miután végre az ősiségi pátenst pótló ideiglenes intézkedések alkotása a tanácskozmány illetékességi körén kivül eső törvény alkotást feltételezné, — kelletlenül bár — de kimondotta abbeli véleményét, hogy az ősiségi pátens, mind a folytonosság, mind a jog egyformaságának fenntartása végett, fogadtassék el, mint olyan, mely az országgyűlés további intézkedéséig zsinórmértékül szolgáljon mindazon jogviszonyok megbirálásánál, melyek végett az megalkottatott s 1853. évi május 1-ső napjától kezdve ez ideig gyakorlatban is alkalmazva lön.1) Ennél fogva e pontra vonatkozólag véleményét következőleg formulázta: »Az 1852. évi november 29-én az ősiségi jogviszonyok rendezésére kibocsájtott császári pátens egész kiterjedésében és az austriai polgári törvénykönyvnek, ebben az örökösödés minden nemére alkalmaztatni rendelt szabályai továbbra is ideiglenesen fenntartatnak.* ^ E vélemény azonban az értekezlet körében igen nagy visszahatásra talált, s három külön vélemény lett ellene beadva, melyek kelteje az alválasztmány egyes tagjai, a harmadik pedig annak tekintélyes kisebbségétől származott. Az első különvélemény, szemben az albizottság többségének véleményével, a másik szélsőséget foglalta el. Mig amaz ugyanis az osztrák törvényeket teljes érvényükben fenntartani kivánta, emez — mely Deák József bizottsági tagtól származott 3) — a magyar öröklési törvények teljes mérvben leendő visszaállítását vélte kimondandónak, mert nézete szerint: »az. hogy az ősiség eltörlésével eo ipso eltörültettek volna az örökösödésre vonatkozó fenntebbi törvények, és ne lehessen azokat az örökhagyó halálával elmaradott javakbani örökösödésre alkalmazni, az 1848. évi XV. törvényczikknek sem szavaiból, sem czéljából, sem a dolog természetéből ki nem magyarázható, s hogy ez lehetséges is, egyes szünte után nem léteznék ; e) a no lenne a térj örököse, s özvegyi öröklés esetén gyermekeivel is usztoznék ; f) a riskus öröklése az oldalági rokonokat megelőzné. L. Ráth i. m. 71. lap. ') L. Ráth i. m. 73. 1. 2) L. Ráth i. m. 75. 1. 3) »Igénytelen észrevételek az országbírói értekezleten az örökösödési törvények iránt fennforgó véleménykülönbségre.«