Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 260 — Mint sajátlagos intézménye a szász jognak, említendő meg, hogy abban az időben ugy a hazai, mint a véle rokon külföldi törvényekben ismeretlen köteles rész intézményét, habár nem e czimen is, találjuk meghonosítva. Az ősi és szerzeményi vagyon közötti különbség ugyan is, mely a haza többi lakosai gyermekeinek biztosítására elegendő védelmet nyújtott, a szász jog szerint ismeretlen lévén, a végrendelkezési szabadság más módon való megszorításáról kellett gondoskodni. Ennél fogva kimondatott, hogy a végrendelet a lemenők, felmenők és testvérek törvényes részét nem sértheti. E törvényes részt a hagyaték 2/3 része képezte; tehát vagyonközösség esetén előbb a közösvagyonból levonatott a másik házastársat illető rész, s a fennmaradt J/3 része felett lehetett csak az illetőnek szabadon rendelkeznie. 1) Ha a fentebb említetteknél távolabb fokú rokonok maradtak, a szabad rendelkezés semmi korlátolás alá sem esett. 2) decedere contingeret, ex hunc domus et aliae haereditates talis decedentis ad fionstructionem et aedificationem ejusdem civitatis recipi et expón i <leberent. « 156. lap. íj L. Stat. Lib. II. Tit. V. De Testamer. tis 1—17. §§. 2) U. o. 11. §. »Omnibus tam parentibus, quam liberis ac etiam fratribus ac sororibus de inofficioso agere liceat. Cognati vero qui sunt ultra fratrern obtinendi spem non habebunt. «