Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 250 — hogy a telek rendszerint 1ji teleknél kisebb részekre el nem darabolható. *) Ebből kifolyólag a felosztás örökösödés esetén is csak a földesúr engedelmével történhetett meg, s ha a telek lel nem osztható, vagy ha az illető örökösök azt felosztani nem akarják, azt maguk között tartandó árverés utján a legtöbbet Ígérőnek adhatják át; ha azonban az örökösöknek legalább fele kívánja,, vagy ha azok a jobbágyi terhek viselésére nem alkalmasok, a telek nyilvános árverés utján adandó el. 2) Lemenők nem létében a felmenők örökölték elhányt gyermekeiknek minden ősi, úgy végrendelet nem létében szerzeményi javait is.3) A törvényes öröklésnél az ősi és a szerzeményi javak közötti különbség főleg a házastársak és az oldalrokonok öröklésénél lépett előtérbe. A házastársak ugyanis a házasság tartama alatt szerzett vagyonra nézve közszerzőknek tekintettek, s egyik házastárs elhányta után a vagyon fele a másik házastársat tulajdonjoggal illette; ha gyermek nem maradt, s az örökhagyó szerzett javairól nem rendelkezett, úgy a közszerzeményi mint a házasság előtt szerzett javakban az öröklési jog az özvegyet illette; A) az ősi javak azonban az oldalági rokonokra szállottak. 5) A javak minősége szerint tehát vagy az özvegy, vagy az oldalrokonok, és pedig kizárólag ezek örököltek, úgy hogy özvegy nem létében a végrendelet, s lemenők nélkül elhalt jobbágy szerzeményeiben, — ha oldalrokonok maradtak is, — s oldalrokonok nem létében az ősi javakban, — ha özvegy maradt is, — a földesurat illette az öröklés, ki azonban azokat nem volt jogosítva megtartani, hanem más alkalmas jobbágynak kellett az eként reá szállott birtokot adni. 6) A jobbágyok özvegyeire nézve az özvegyi jog is megállapittatott és kimondatott, hogy az özvegyet, mig férje nevét viseli, az ]) 1836 : V. t.-cz. 4. §. ») 1840 : VIII. t.-cz. 4. §. 3) U. o. 5. §. *) U. o. 8. és 9. §. 5) U. o. 10. §. 6) U. o. 11. §. V. ö. 13-al.