Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

I. Szakasz: Az örökösödési jog történeti fejlődésének vázlata, tekintettel a megoldandó kérdésre

Ifi Ilyen nevezetes különbség a házasságkötés módjában is nyilvánul. Habár az eljegyzés nem is volt a nő joga, hanem ez azok által a rokonok által eszközöltetett, kik a nőt jegyajándékkal voltak ellátni kötelezve, vagyis az atya, fivér, atyai nagyatya vagy távolabbi rokona, tehát a nő beleegyezése nem képezte annak lényeges feltételét, nem volt a házasság adásvétel, mint a keleti népeknél általában. Csak szolgálók s ágyasok vásároltattak, s ez által is különbözött a házasság a konkubinatustól. A házasságkötés e módja, a hellén felfogással kapcsolatban, fejti meg a nő helyzetét a családban. A nő a férjnek nem vásárlás útján szerzett s korlátlan uralma alá rendelt jószága, hanem egyenjogú sorstársa, de e joga csak a ház belsejére van szorítva. Athénben a férfi mint polgár, életének egész működése az állam czóljainak van szentelve, természetes tehát, hogy a nőnek, ki az állam dolgaiban részt nem vehet — háttérbe szorul a család körén kivül egyenjogúsága is, s az csak is a család körére marad utalva. Az attikai házassági jognak igen nevezetes részét képezi a női hozomány is (dos), melyet nemcsak az atya és nagyatya, hanem a legközelebbi rokonok is kötelezve vannak az Általuk férjhez adott nővel adni. E hozomány legcsekélyebb összege meg van határozva a törvényben, ezenfelül az illető vagyoni viszonyaihoz képest állapittatik meg a hozomány összege, melynek kiadására a kötelezettek súlyos birság terhe alatt szorittatnak. E hozomány nem vált a férj tulajdonává; elválás esetén a nő azt visszakövetelhette, halála után gyermekeire, — ilyenek nem létében pedig azokra a rokonaira szállott, kiktől a nő hozományát nyerte. Végre igen fontos szerepet játszik még az attikai házassági jogban az örökös leánynak (epiklerosz) szükségszerű házassága a legközelebbi atyai rokonnal, tehát a testvérrel is, mi a családi egységre és összetartásra épitett családi jogviszony igen éles kifejezéseként tűnik fel. Ez a családegység — mint igen találóan jegyzi meg Tóth Lőrincz — x) s az összetartás ereje Athénben oly nagy, hogy a természetes erkölcsiség és illem korlátait is összetépi s a vérfertőztetés fogalmának utálatosságát oldalrokonok között is megszünteti. *) A magyar örökösödési jog szelleme czimű értekezésében id. hely 365. lap. V. Ö. Gans id. művével, I. kötet 308—309. lap.