Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 237 — jogában rendelkeznie, hanem azok gyermekeire, s ilyenek nem létében a véle jogközösségben álló legközelebbi rokonaira szállt, ') ellenben szerzeményi vagyonáról mindenki ugy életében, mint halála esetére is szabadon rendelkezhetett, még akkor is, ha gyermekei maradtak volna. E részben tehát nem forog fenn az a kétely, mely a nemesekre nézve — mint fentebb láttuk — Verböczy hármas könyvének szabályait illetőleg helyt foglal; mert e törvény erre nézve határozott rendelkezést tartalmaz. 2) A szerzeményi vagyonokban való örökösödésnél ismét különbség volt teendő a házastársak közszerzeménye és más szerzeményi javak között. A házastársak között ugyanis a házasság előtt szerzett vagy öröklött vagyonra nézve vagyonközösség nem létezett, és mindegyik házastárs saját vagyonáról ugy éltében, mint halála esetére szabadon rendelkezhetett 3). A házasság alatti szerzeményekre nézve azonban vagyonközösség létesült, mely csak is a házassági viszony megszűntével szűnt meg olyképen, hogy a közösen szerzett vagyon fele a hátramaradt házastársra szállott. *). Ez elvek korlátai között az öröklés rendje következő volt: Első sorban a nemre való minden tekintet nélkül a gyermekek hátramaradt anyjukkal együtt örökösödtek. Az anya ugyanis gyermekeivel rendszerint vagyonközösséget folytatott iiiindaddig, mig valamelyik gyermek házasságra nem lépett, mikor is a vagyonból az illető gyermek osztályrésze kiadatott J) »Si quis habens haereditates aviticas vei paternas et non coactus necessitate, vei in casu, quod in redemptione sui capitis eas non exposuerit, eadem haereditates, post obitum ipsius ad uxorem proles etc. haeredes, quos propinquiores habuerit condescendent iure haereditario.« Kovachich i. m. Monumentum XVIII. Vetusto jura civitatum sine jura civilia Cap. 124. 2) »Si quis habens haereditates ac res immobiles cuiuscunque generis existant, quae vei quas propriis laboribus, fatigiis et expensis acquisivit, non obstante uxore, prolibus, fratribus, sorore, et consanquineiis omnibus libevam de eisdem habét facultatem dimittendi, dandi, legandi et alienandi, iam in vita, qiiam in morte cui voluerit non obstante quibuscunque prohibitionibus factis vei fiendis.« U. o. Cap. 123. 3) U. o. Cap. 106. és 107. •) In quamcunque partém in maritum vei uxorein quaeque res condeseenderint inobilis et immobiles... per mortem alterius virí scilicet et uxoris, si proles habuerint tunc in superviventem virum vei uxorem ac proles vita comita aequaliter condescendant. U. o. Cap. 108. U. ü. Cap. 123.