Zlinszky Imre: A magyar örökösödési jog és az európai jogfejlődés (1877)

II. Szakasz: A magyar örökösödési jog fejlődése

— 215 — tik mert a fenntebbiekből megtetszőleg nem ebben, hanem a magyar király és a nemesség között, mely utóbbi a szent koronának részese volt, egy részről, és a hübérnök s a hűbérúr között másrészről fennálló viszony s e kölcsönös szövetség felfogásának és czéljának különböző voltában rejlik az a különbség, mely a magyar államrendszert a hűbériségtől megkülönbözteti. Épen oly kevéssé tarthatom helyt állónak Szokolay nézetét, ki az adományban a hűség jutalmát, s a beigtatásban az investiturához hasonló intézményt vél szemlélhetni 2); mert — mint helyesen mondja dr. Wenzel Gusztáv — a nemesi javak eredeti szerzésének fősulya a királyi adományban és nem a beigtatásban rejlett, és hogy az adományozott javak a honfiúi érdemek és nem a király iránt tanusitott hűség jutalmául adományoztattak, s hogy ennek folytán a hübérnök és hűbérúr között létezett személyes kapocs, melynek a sajátságos természetű, kölcsönös, személyes hűség az alapja, a magyar birtokviszonyokban mindig hiányzott, s hogy annál fogva nem kellett, aként mint a hűbéri investiturát, a király, vagy birtokos személyeken történt minden változás alkalmával megujitani, hanem az minden adománynál csak egyszer s mindenkorra történt3). Sőt ellenkezőleg, épen e különbség is tanúságául szolgál annak, hogy még a hűbériségnél a két személy között létezett magánjogi viszony lép előtérbe, a mi rendszerünknél háttérbe szorul a magánjogi viszony és a közjogi felfogás magaslik ki. De a magyar nemesség birtokjoga is lényegesen kü lönbözöt a hűbértől, nem volt az soha beneficium, hanem valóságos tulajdon 4), melynek korlátolásai a szent korona joghatóságából, a családtagok jogközösségéből eredtek, sohasem vezettek a tulajdon felosztására, s a fő- és haszonvevő tulajdonos közötti megkülönböztetésre s). 1) Vajkay i. m. 116. lap. 2) Örökösödési törvényeink múltja és jelene (az 1862. évi Törvénykezési Csarnok 48. számában). 3) Wenzel \ Magyar magánjog I. k. 425. s köv. 1. 4) Maga Zsigmond — Nagy Lajos egyik legközelebbi utódja — a nemesi jószágok tulajdonát 1404. évi decretumában »plenam dominium«-nak nevezi. (L. a 12. 14 és 19. §§-okat.) 5) V. ö. Kuncz Ignácz id. értekezésével az 1872. évi »Jogtudományi Közlöny« 26. számában.